Deák Ferenc otthona – A kehidai Deák-Kúria és Múzeum

Deák Ferenc, a haza bölcse 140 éve halt meg Budapesten, 72 éves korában, január 28-ról 29-re virradó éjszaka szívinfarktus következtében. A halál pontos időpontja nem ismert. Kortársai „a haza bölcsé”-nek neveztek megfontoltsága és tisztessége miatt.

A Deákok nemesi kúriájának helyén egykoron vár állott. A török dúlása és kiűzetése után a Hertelendy család birtokába kerül. Ez a hely szolgált aztán a Haza bölcse szüleinek, nagyszüleinek, és testvéreinek is lakhelyül. Innen indult páratlan életútjára Deák Ferenc, és emelkedett Nemzetünk nagyjainak sorába.
Videó: Kehidakustány Tdm

Az 1848. április 7-én megalakult első, a parlamentnek felelős, független minisztérium (Batthyány-kormány) igazságügy-minisztere volt, majd a kormányzó Deák-párt vezetője. 1861-ben Ferenc József elutasította az 1848-as törvények helyreállításáról szóló feliratát, az országgyűlés pedig nem engedett a bécsi udvar nyomásának, így a kompromisszumkísérlet nem sikerült.

Ferenc József feloszlatta az országgyűlést és november 5-én újabb abszolutista kormányzati rendet léptetett életbe. 1865-ben írott „Húsvéti cikk”-e, amely a Pesti Naplóban jelent meg, a bécsi udvar és a magyar politikai pártok kiegyezési tárgyalásainak új szakaszát nyitotta meg.

1867. március 15-én létrejött az osztrák–magyar kiegyezés, a Habsburg-monarchia osztrák–magyar dualista monarchiává alakult át. Az erről szóló törvényt 1867. május 29-én szavazta meg az országgyűlés (1867: XII. tc.). Magyarországot a kiegyezés keretében független királyságnak ismerték el, amely saját parlamenttel, alkotmánnyal, felelős kormánnyal rendelkezett, azonban a közös államfő révén reálunióban volt Ausztriával, vele közösen intézte külügyeit, hadügyeit, pénzügyeit, és közös vámhatárt létesített.

Tízévenként meg kellett újítani az úgynevezett gazdasági kiegyezést. A dualista rendszer idején Magyarországon jelentős ipari fejlődés vette kezdetét a nagybirtokrendszer fenntartása és a nagy tömegű szegényparaszti réteg megmaradása mellett. A magyar–horvát viszonyt 1868-ban a XXX. törvény rendezte, amely korlátozott horvát jogokat elismert, azonban autonómiát nem biztosított Horvátországnak.