Egy látnok – Bódy Gábor

Bódy Gábor a modern magyar filmművészet, videoművészet és elmélet egyik leginnovatívabb és legmeghatározóbb alakja volt. Munkásságával alapjaiban formálta át a mozgókép nyelvezetét, hazai és nemzetközi szinten egyaránt pionírnak számított az alternatív és kísérleti filmes kifejezésmódok terén. 1946-ban született Budapesten.

1964–1971-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia-történelem szakán tanult, majd 1971–1975 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendezői szakának hallgatója volt. 1971-től a Balázs Béla Stúdió tagja, ahol 1973-ban Filmnyelvi sorozatot szervezett. Filmes tevékenységével több díjat nyert, elsőként 1976-ban a 25. Mannheimi Filmhét első filmes alkotójának járó nagydíját, illetve ugyanebben az évben a Magyar Kritikusok Legjobb Első Filmes Díját. 1980-ban megalapította az INFERMENTAL nemzetközi videómagazint. 1982-ben DAAD-ösztöndíjjal Berlinben alkotott, ahol 1982–1983-ban a Német Film- és TV Akadémia (Deutsche Film- und Fernsehakademie) tanára volt.

1985-ben halt meg Budapesten. Munkásságát tragikusan korai, máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála szakította meg 39 éves korában. Később napvilágra került, hogy a kádári állambiztonság „Pesti” fedőnéven beszervezte titkos megbízottnak. Ez a kettős élet, a rendszerrel való kényszerű kollaboráció és a művészi szabadság közötti őrlődés máig komoly kutatások és viták tárgyát képezi a filmtörténészek körében.

1987-ben a budapesti Ernst Múzeum, 2006-ban pedig a budapesti Ludwig Múzeum rendezett számára életműkiállítást Magyarországon.

Filmes és videoművészeti írásai, elméleti munkái a mai napig alapművek a mozgóképes oktatásban.

• Amerikai anzix (1975): Első nagyjátékfilmje, amely az 1848-as szabadságharc után Amerikába kivándorolt magyar katonák sorsát követi. A film technikai bravúrnak számított a roncsolt képhatások és a kísérleti vágástechnika miatt.
• Psyché (1980): Weöres Sándor műve alapján készült háromrészes monumentális alkotás, amely vizuális gazdagságával és komplex elbeszéléstechnikájával korszakalkotóvá vált. Korának egyik legnagyobb költségvetésű magyar filmje volt.
• Kutya éji dala (1983): Utolsó nagyjátékfilmje, amely a korabeli punk szubkultúrát, az underground zenét és a társadalmi feszültségeket dolgozta fel. A főszerepet maga Bódy játszotta el.