Yehudi Menuhin 110

110 éve született Yehudi Menuhin hegedűművész és karmester. 

1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene ünnepévé október elsejét.

Oroszországi zsidó bevándorlók gyermekeként született New Yorkban 1916. április 22-én. Igazi hangszeren négyévesen kezdett játszani. Kora ifjúságától napi nyolc órát gyakorolt, a hangversenyeket csak szórakozásnak nevezte. Hétéves korában már a San Franciscó-i Filharmonikusokkal, kilencévesen a vatikáni Sixtus-kápolnában lépett fel. A csodagyerek rendkívüli népszerűségnek örvendett, még tízéves is alig volt, amikor már rendőrkordonnal kellett visszatartani a rajongókat koncertjei előtt.

Legfontosabb tanára a Párizsban élő George Enescu volt, aki óriási hatással volt az ifjú Menuhin művészi fejlődésére. 1927-ben a Carnegie Hallban Fritz Busch dirigálta a New York-i Filharmonikusokkal Beethoven Hegedűversenyét, két évvel később Berlinben Bruno Walter vezényletével a „három B”, azaz Bach, Beethoven és Brahms hegedűversenyeit játszotta, tizenhat évesen a szerző vezényletével rögzítette lemezre Elgar Hegedűversenyét Londonban.

1935-ben világ körüli turnéján 63 városban 110 koncerten lépett fel, játékát hallva Albert Einstein így kiáltott fel: „Most már tudom, hogy van isten a mennyben!”. Húszévesen visszavonult, hogy technikáját fejlessze.

Zenével a megbékélésért

A II. világháború alatt Menuhin félezer jótékonysági koncertet adott, 1945 júliusában a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek játszott. A háború után két évvel első zsidó zenészként ő lépett fel Németországban, a zenekart a kollaboráció vádjába keveredett Wilhelm Furtwängler vezényelte. Az apartheid Dél-Afrikában 1950-ben azzal a feltétellel adott koncertet, hogy fekete nézőknek is játszhat. Két évvel később Dzsavaharlal Nehru meghívására Indiába utazott, ahol új spirituális világot fedezett fel és a jóga hívévé vált, híres fotó is készült a fejen állva meditáló művészről. Az ötvenes évek végétől dirigált is.

1959-ben a Londontól délre fekvő Stoke d’Abernonban telepedett le, ahol az általa felépített zeneiskolában a világ minden részéből származó tehetséges gyermekeket tanított, köztük magyarokat is, növendéke volt mások mellett Nigel Kennedy brit és Vagyim Repin orosz hegedűvirtuóz. Fesztivált alapított a svájci Gstaadban és az angliai Bath fürdővárosban, művészeti vezetője volt a windsori fesztiválnak.

1979-ben megalapította a Londoni Wigmore Hall nemzetközi vonósnégyesversenyt, másfél évtizeddel később Brüsszelben útjára indította a MUS-E (Musique – Europe) multikulturális mintaprogramot. 1991-ben Brüsszelben nevét viselő alapítványt hozott létre.

Zenélés korlátok nélkül

Fellépett Ravi Shankar indiai szitárművésszel, Stéphane Grappelli francia jazzhegedűssel és a Beatles együttessel, 1972-ben a Halászbástya Étteremben Boross Lajos prímással Brahms V. magyar táncát játszották közösen. A különleges fellépésről Menuhin megemlékezett  Az ember zenéje című könyvében, az azonos című tévésorozathoz pedig a francia állami televízió kamerája  rögzítette az eseményt.

Menuhin különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a hátrányos helyzetűekhez is eljusson a zene, és számos alkalommal állt ki az emberi jogok mellett, ítélte el az erőszakot.

Ő maga Bach d-moll partitájának utolsó tételét nevezte a valaha létrehozott legtökéletesebb zenei építménynek.

Menuhin magyar kapcsolatai

Magyarországon 14 évesen lépett fel először. Az 1930. október 28-i koncertet Breuer János idézte fel a Muzsika lapban korabeli tudósítások alapján. „Tombolt Menuhin bemutatkozó estjén a kor legnagyobb hegedűseitől (Heifetz és Huberman, Milstein és Szigeti) igencsak elkényeztetett Budapest közönsége. Hallotta Bach E-dúr partitáját, Brahms G-dúr szonátáját, Mendelssohnt, és néhány kisebb előadási darabot. Meglehet, a művész »budapesti emlék«-ként játszotta évtizedek múltán, előszeretettel ráadásnak a Partita Preludium, Gavotte, Sarabande tételét. Felsőfokon számolt be róla a kritika másnap. Jemnitz Sándor, aki ugyan verselt is (német költeményei a bécsi Musikblätter des Anbruch nem egy húszas évekből való évfolyamában olvashatók), valóságos ódát írt prózában, noha ez kritikai attitűdjére éppenséggel nem volt jellemző: »Az első félszárnyaló hangtól kezdve szeretnünk kell őt. Szeretnünk kell ezt a 14 éves (…)  kisfiút, aki mint üdvhozó, szivárványos csoda csöppent bele a mi nyomorúságos, megzaklatott hétköznapjainkba. Hegedűjátéka maga a hangot öltött tisztaság. A háborús és a háborúra következett véres, gyűlöletpárás, gondbaborult évek, íme, egy hófehéren zseniális gyermekművészt termeltek ki; noha már érezzük, hogy a művészlélek fogékonyságával már mindent megsejt, érezzük azt is, hogy minden csúnya és rossz visszapattan róla. Eléri, talán meg is sebzi, de megmérgezni nem tudja őt a külvilág kígyófoga.« (…) Menuhin rég hozzászokott az ovációhoz. Budapest a hódító körút egy állomása csupán. Nekünk viszont legalább annyit jelentett, mint az ismeretlenségből felbukkant Bernstein (1948), Richter (1954).”

A második világháború után első külföldi művészként ő adott koncertet Budapesten, és rendszeresen visszatért a magyar fővárosba.

A Kodály-módszer iránt érdeklődő hegedűvirtuóz Bartók Bélát tartotta a múlt század legnagyobb zeneszerzőjének, ő volt az első nem magyar hegedűs, aki Bartók-műveket adott elő. 1944-ben New Yorkban ő mutatta be a Szólószonáta hegedűre című darabot, Bartók utolsó befejezett művét, amelyet az önkéntes száműzetésben élő komponista az ő számára írt. Több magyar karmesterrel dolgozott együtt, Doráti Antallal negyven alkalommal játszották Bartók II. hegedűversenyét, a művet többször lemezre is rögzítették. Dirigensként a Budapesti Fesztiválzenekar élén is állt.

Harmincnál több egyetem díszdoktora

Menuhin 1969-ben az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa, 1972-ben a londoni Trinity College of Music elnöke lett. Művészetét számos magas kitüntetéssel ismerték el: a többi közt átvehette a Nehru-békedíjat (1960), a Német Könyvkereskedők Békedíját (1972), a George Washington-díjat (1980), a washingtoni Kennedy Center díját, a francia Becsületrendet (1986), a Glenn Gould-díjat (1990), a művészeti Wolf-díjat (1991). Az UNESCO 1992-ben tiszteletbeli jószolgálati nagykövetté nevezte ki. 1985-ben brit állampolgár lett, 1993-ban II. Erzsébet uralkodó bárói címet adományozott számára, ezért kijárt neki a Lord megszólítás. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, a következő évben a spanyol Asztúria hercege díjat. Világszerte több mint harminc egyetem fogadta díszdoktorává.

A 82 éves Menuhin a Varsói Filharmonikusokat dirigálta Berlinben, amikor szívrohamot kapott, és 1999. március 12-én a kórházban meghalt. Stoke d’Abernonban, nemzetközi iskolája területén, az általa ültetett fa alatt temették el.

Magyarul is megjelent Befejezetlen utazás – Életem emlékei című memoárkötete. A brüsszeli Európai Parlament épületében koncerttermet, a budapesti Gellért Szállóban lakosztályt neveztek el róla. Nevével kétévente nemzetközi versenyt rendeznek. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, és nevét őrzi egy kisbolygó is.

(Szöveg forrása: Kultúra.hu)