Andrássy Katinka kalandos élete

130 éve született gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”.

Andrássy Gyulának, a dualizmus első miniszterelnökének az unokája. Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság első miniszterelnöke majd köztársasági elnöke felesége, akinek kommunista nézeteit magáénak fogadta el. Önéletrajzi visszaemlékezései két kötetben jelentek meg Együtt a forradalomban (1967) és Együtt a száműzetésben (1969).

1892. szeptember 21-én született Magyarország egyik legbefolyásosabb arisztokrata családjának tiszadobi kastélyában. Nagyapja az az Andrássy Gyula volt, aki a dualizmus első miniszterelnökeként, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztereként vonult be a történelembe.

Édesapja, Andrássy Tivadar gróf korai halála után Katinkát és három lánytestvérét nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel, miután 1909-ben feleségül vette özvegy édesanyjukat. Rideg, ám igencsak előkelő neveltetésben részesültek: angol, francia és német nevelőnők gondoskodtak arról, hogy a nővérek a lehető legjobban elsajátíthassák a társadalmi rangjuknak megfelelő etikettet és nem utolsósorban a társasági élethez szükséges három idegen nyelvet.

Katinka ateista, ugyanakkor rendkívül tekintélytisztelő családi környezetben nőtt fel, ahol sokszor kegyetlen, nem ritkán fizikai fenyítéssel tarkított nevelési módszerek mellett, a katonásan, percre beosztott napirend volt a megszokott. Édesanyja a lányai számára engedélyezett regényekben cérnával összevarrta azokat az oldalakat, amelyekben a leghalványabb utalást is talált a testi szerelemre.

Az anyai szigort jól példázza, hogy Katinka tizenhat éves kamaszlányként, szüleivel állandó harcban állt, lázongó kislány volt, mindig hősiesebb életre vágyott. Ennek ellenére egyedül nem léphetett ki szülei jóváhagyása nélkül a Margit rakparti Andrássy-palotából. Párizsban tartózkodó anyjától, Zichy Eleonóra grófnőtől táviratban kellett engedélyt kérnie, hogy átmehessen a Lánchídon ismerősének ajándékot vásárolni. Enélkül egyetlen nevelőnő sem merte elkísérni őt.

Katinkát a kamaszkorba lépve már különösen fojtogatta a szigorúnak érzett neveltetés, és a maga módján lázadt is ez ellen, eleinte egyfajta arisztokratikus feminizmussal. Már ekkor érezte, hogy újdonsült nézeteihez nem fog párt találni a környezetében, de még az osztályában sem.

A politika szeszélye úgy hozta, hogy nevelőapja közeledni kezdett Károlyi Mihály – aki később a magyar népköztársaság első miniszterelnöke majd köztársasági elnöke lett – németellenes, háborúellenes politikai irányvonalához, így Katinka is kapcsolatba került a nála jóval idősebb gróffal, akivel kölcsönösen felfigyeltek egymásra. A lánynak imponált a tizenhét évvel öregebb férfi demokratikus gondolkodása, a polgári radikálisokkal, sőt szocialistákkal való barátkozása, és egyéb „bűnei”.

Andrássy Katinka hosszas, kemény küzdelmet folytatott, amíg a megrögzött agglegényt sikerült rábírnia a házasságra. Különösen mivel a közelgő háború, majd a világháborús tragédia egyre több elfoglaltságot jelentett Károlyi számára, aki úgy látta, Magyarország a teljes pusztulásába rohan.

1914. november 7-én, Budapesten kötötték össze az életüket, és ezzel Katinka egyszerre az országos politika kellős közepében találta magát. Mivel felnézett férjére, magáévá tette az összes politikai nézetét, és ettől fogva megvetette az úri Magyarországot, és gyűlölettel tekintett saját osztályára, az arisztokráciára is. Rajongott a munkásosztályért, amelyben az igazi szocializmus megteremtésének lehetőségét látta, bár ő maga a II. világháború alatti mentőautó-sofőrködést leszámítva sohasem végzett fizikai munkát, hacsak a rövid párizsi modellkedést nem tekintjük annak.

Férjével, akivel három gyermekük született – Éva, Ádám és Judit – még a tanácsköztársaság bukása előtt távoznak az országból, Károlyival ellentétben Katinka szerint csupán rövid időre. Végül a férj balsejtelmei igazolódnak: huszonhét évig nem léphetnek magyar földre.

Az emigrációban töltött évek alatt bejárták a teljes nyugati világot. Arisztokrata származásukra és politikai múltjukra való tekintettel mindenki szívesen fogadta őket. Katinka 1924-ben rész vett egy amerikai előadókörúton, majd Párizsba ment, utána Londonba érkezett, utazásai során pedig számos hírességgel barátságot kötött. Férjével együtt bekapcsolódott a társutas szalonok életébe, és aktív segítséget nyújtottak a szovjet propagandagépezetnek. Rendszeresen írtak cikkeket a kor igen befolyásos divatdiktátora, Lucien Vogel által elindított párizsi Vu magazin számára, amely a sztálini Szovjetunió szócsöve lett. Vogel fényűző vidéki rezidenciájában erotikus fűtöttségéről is híres nemzetközi szalont működtetett, amely nyitva állt vezető sztálinista értelmiségiek, divatos baloldaliak, kalandorok és kémek előtt egyaránt. Katinkáék is gyakorta megfordultak ott. A magazin szervezésében és felkérésére a harmincas évek elején kéthónapos körutazást tettek a Szovjetunióban.

Katinka 1933-ban rövid időre Németországban is megfordult, hogy teljesítse Willi Münzenbergtől, az akkor még Sztálinhoz hű propagandaügynöktől kapott feladatot: kalandos és nem éppen veszélytelen körülmények között ő csempészte ki Berlinből azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló ún. Barna Könyv párizsi kiadását. Cambridge-ben és Londonban pedig, szintén Münzenberg megbízásából, baloldali érzelmű professzoroktól és diákoktól gyűjtött pénzt annak az ellentárgyalásnak a megrendezéséhez, amely arra volt hivatott, hogy a Reichstag felgyújtásával vádolt három bolgár Komintern-vezető (Dimitrov és társai) ártatlanságát bizonyítsa.

1935-től Svájcban éltek. A II. világháborút a Károlyi-házaspár már Londonban vészelte át, ahol Katinka újságoknál dolgozott. 1946-ban rövid időre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. Férje lemondása után, 1949-ben a dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi 1955. március 20-án meghalt, férje halála után Katinka repülőleckéket vett Cannes-ban, majd egy szicíliai kirándulást követően hosszú körutazáson vett részt Afrikában. Később Vence-ban művészeti alkotótábort alapított férje emlékére. 1985. június 12-én halt meg, a franciaországi Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvai magyar földben nyugszanak.

Érthető okokból ragadványneve „a vörös grófnő” lett, életéről is A vörös grófnő címmel készült film Kovács András rendezésében (a linken elérhető a teljes film). Az 1985-ben bemutatott filmben Andrássy Katinkát Básti Juli, férjét, Károlyi Mihályt pedig Bács Ferenc formálta meg.

A Háromszáz éves ember egy 1914-ben készült, elveszett némafilm rekonstrukciója a Filmarchívumban őrzött, 66 fotót tartalmazó album alapján. Az 50 perces némafilm jótékonysági céllal készült: a film készítését kezdeményező főúri társaság a népszerű médiumot, a filmet használta fel az új vívmány, a repülés népszerűsítésére. A forgatókönyvet Bródy Sándor és Nagy Endre írta, szereplői fiatal magyar arisztokraták (a főszereplők: Andrássy Katinka, Batthyány Gyula) voltak, akik később sok esetben ismert személyiségek lettek. A Háromszáz éves ember lett a magyar filmtörténet első időutazásos fantasztikus filmje. Az évtizedek során sajnos elveszett, de a fotókból most újra életre kel.

Az 50 perces némafilm magántőkéből, jótékonysági céllal készült: a film készítését kezdeményező főúri társaság a népszerű médiumot, a filmet használta fel az új technikai vívmány, a repülés népszerűsítésére. A forgatókönyvet a kor ismert írói, Bródy Sándor és Nagy Endre szállították, szereplői fiatal magyar arisztokraták voltak, akikből később sokszor ismert politikusok, közszereplők, művészek lettek. A film forgalmazásából származó jövedelmet kettős jótékony célra, a magyar repülés fejlesztésére és a Szövetség utcában működő Poliklinika támogatására kívánták fordítani. Ez lett a magyar filmtörténet első időutazásos fantasztikus filmje. A fantasztikumtól idegenkedő, műfajszegény magyar filmgyártásban nem sok követője akadt: az 1912 és 1930 között készült nagyjából 600 játékfilm közül mindössze 10 választott fantasztikus témát, a hangosfilm korszakban pedig még ennyi sem.

Alkotók:
Gyártó: Kino-Riport
Forgatókönyvíró: Bródy Sándor, Nagy Endre
Operatőr: Bécsi József
Szereposztás: gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra
Szereplők: Andrássy Katinka (Borbála grófnő), Batthyány Gyula (Bálint gróf), Csáky István (Lőrinc gróf, Borbála kedvese),
Esterházy Ferenc (konfliskocsis), Csáky Béla (rendőr), Wenckheim Antal (pilóta)

Forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum