Táncol a világ

A táncz című film plakátjának részlete.

Az UNESCO közbenjárásával 1982 óta április 29-én a Nemzetközi Táncbizottság felügyelete alatt ünnepli az egész világ a tánc művészetét a tánc világnapján. Ez a dátum Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születési évfordulója.

Ezen a napon az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt minden évben a világ mindenféle táncát megünneplik.

A Nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.

A „balett Shakespeare-jeként” is emlegetett Noverre 1727-ben született Párizsban, egy svájci család gyermekeként. Édesapja katona volt, és fiának is ezt a pályát szánta, ám Jean-Georges művészetek iránti vonzódása már kisgyerekként megmutatkozott. Monsieur Marcelnél kezdett el táncolni, majd a kor híres balettmesterénél, Louis Duprénél vett órákat.

Dupré – látva tanítványa tehetségét – minden alkalmat megragadott, hogy szereplési lehetőséget biztosítson a fiúnak, így Noverre már 6 éves korában fellépett Fontainebleau-ban.

Az első komolyabb előadására azonban 16 éves koráig kellett várnia, 1743. június 8-án mutatkozott be az Opéra-Comique-ban. Az akkor már 30 éve működő társulat azonban nem kínált neki a tehetségéhez méltó állást, így a közös munka megszakadt.

A fellépés azonban sokak figyelmét felkeltette: a következő években táncolhatott II. Frigyes és Henrik porosz herceg előtt Berlinben, de eljutott a drezdai udvarba is. Strasbourgba érve az akkor 20 éves Noverre-nek balettmesteri állást ajánlottak, itt készítette el 1754-ben az első komolyabb koreográfiáját is.

Koreográfusi munkái mellett aktív táncos maradt, strasbourgi szerződtetése után nem sokkal már Lyonban táncolta saját balettpantomimját. Összesen mintegy 150 balett librettója fűződik a nevéhez – ezek közül egy sem maradt fenn –, és olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Gluck, Mozart, Rameau vagy François Granet.

A balett megújítására irányuló kísérleteiről – melyekben a természeti jelenségeket vizsgálva a szenvedélyt igyekezett ábrázolni, valamint a táncot az utánzó művészet rangjára emelni – több helyen is írt, nézeteit végül az 1760-ban kiadott Levelek a táncról című művében foglalta össze.

Fent: 

A táncz

Az első megrendezett, játékfilmes elemeket tartalmazó magyar filmalkotás Pekár Gula rendezésében (1901)

Forrás: Nemzeti Filmintézet

😉