Stanisław Lem 100

100 éve született Stanisław Herman Lem lengyel science fiction-író. Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el.

Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon.Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai spekulációkba a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Témáit néha fikcióként mutatja be, elkerülve ezzel mind a tudományos élet buktatóit, mind a tudományos stílus korlátait, máskor azonban az esszé vagy filozófiai könyv műfaját választotta.

Lembergben (Lvov, ma Lviv) született egy tehetős fül-orr-gégész orvos fiaként. 1941–1942 között a Lembergi Egyetemen tanult orvostudományt, de a második világháború miatt a tanulmányait nem fejezhette be. Lvov német megszállása alatt autószerelőként és hegesztőként dolgozott, és tagja volt a lengyel ellenállásnak is. 1946-ban a Szovjetunió által elcsatolt területről a repatriálási program keretében a családjával áttelepült Krakkóba, és ott a Jagelló Egyetemen folytatta az orvosi tanulmányait, azonban az egyetem befejezésekor úgy döntött: nem teszi le a végső vizsgáit azért, hogy ne kelljen katonai orvosként dolgoznia, így csak egy oklevelet kapott arról, hogy tanulmányait befejezte. 1947-től kutatósegédként dolgozott egy tudományos intézetben, és szabadidejében történeteket írt.

1951-ben jelent meg első kötete, az Asztronauták. 1953-ban feleségül vette Barbara Leśniak radiológust; 1968-ban fiuk született. 1970-ben a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért a külügyminiszter kitüntette. 1972-ben a Lengyel Tudományos Akadémia tagja lett. 1973-ban irodalmi kitüntetést kapott a kulturális minisztériumtól.

Lem 1973-ban nyerte el az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt 1976-ban visszavonták, miután megjegyzéseket tett az amerikai sci-fi ponyvairodalmi minőségére: „…bóvli, átgondolatlan, igénytelenül megírt művek, amelyek szerzőit jobban érdekli a pénzkeresés, mint az ötletek és új irodalmi formák.” Az SFWA felajánlott neki egy hagyományos tagságot, ő azonban nem fogadta el.

1977-ben Krakkó díszpolgárává választották. 1981-ben tiszteletbeli doktorrá avatta a Wrocławi Műszaki Egyetem, később az Opolei Egyetem, a Lvovi Egyetem és végül maga a Krakkói Jagelló Egyetem is.

Lem életének 85. évében egy krakkói klinikán halt meg, szívbetegségben.

Néhány képsor alkotásainak filmfeldolgozásaiból

A holtak bolygója (Der Schweigende Stern, 1960)

Lem már a negyvenes évek közepétől számos verset, novellát és tudományos esszét írt, ám ezek az Ember a Marsról című 1946-os regényével együtt csak újságok hasábjain jelenhettek meg, mivel nem feleltek meg a sztálinista rezsim elvárásainak. Első könyvében Lem arra kényszerült, hogy több korábbi munkájához hasonlóan utalásokat tegyen a kommunizmus dicső jövőjét illetően, az ifjúsági sci-fiként számon tartott Asztronauták 1951-ben jelent meg. (Lem később primitívnek nevezte a művét, mindenesetre a megjelenésekor döntötte el, hogy az írói pályát választja.) A regényből készült mozi igazi kuriózum, hiszen ez volt az egyetlen NDK-s alkotás, ami az Egyesült Államokban közismert és viszonylag sikeres lett. A Kurt Maetzig rendezte film sztorija szerint a tudósok arra jutnak, hogy a szibériai Tunguzka pusztulását valójában nem egy aszteroida, hanem egy Vénuszról érkezett idegen űrhajó becsapódása okozta, ám a Nap-közeli bolygón semmi jel nem utal az élet, pláne egy fejlett civilizáció jelenlétére. A Föld népei így hát űrhajót küldenek a planétára a rejtély felderítésére, odaérkezve a nemzetközi legénység pedig igen fura jelenségek sorát észleli… Az ideológiai fricskák, hirosimai utalások persze nem csúsztak át az amerikai rostán, a tengerentúli verzióban húsz percet kinyestek a Kurt Maetzig rendezte eredetiből, és több változtatást is eszközöltek, például megváltoztatták egyes karakterek nevét és nemzetiségét.

Solaris (Szoljarisz, 1972)

Ahogy a filozofikusabb hangulatú sci-fi filmek csoportján belül az Űrodüsszeia, úgy a Solaris is egy szerzői hangot megszólaltató rendezőhöz, az európai modernizmus egyik legkiválóbb alakjához, Andrej Tarkovszkijhoz köthető, aki korántsem lelkesedett a science fiction műfajért. Ennek ellenére mégis Lem regényéhez nyúlt, ami a valóban jelen lévő filozófiai tartalom mellett azért bőven tartalmazott tudományos igényű fejtegetéseket is. Tarkovszkij pedig ezekkel küzdött meg az adaptáció során: célja az volt, hogy a Solarist felszabadítsa a sci-fi külsődleges, látványos fantasztikumától, és a hangsúlyt teljes mértékben a lelkiismeret megelevenedésére, vagyis a gondolati tartalomra és az emberi lélek vizsgálatára helyezze. Ez t sikerült is neki, hiszen – bár a regény alapvetően tudományos szempontból közelít az ember bűntudatának kivetüléseit materializáló tudatóceánhoz – a Solaris c. könyv is valamilyen szinten enigmának, emberi ész által fel nem foghatónak tekinti a rejtélyes bolygót, aminek kutatóállomására a főhős, Kris Kelvin utazik. A forgatókönyv jelentős része a Földön játszódik (noha a regény csak az emlékek tekintetében). Lemnek természetesen nem tetszett a könyvtől számos ponton eltérő filmes verzió, Tarkovszkij műfaji destrukciós kísérletét ekképp kommentálta: „nem a Solarist csinálta meg, hanem a Bűn és bűnhődést”. Steven Soderbergh 2002-ben szintén feldolgozta a regényt, illetve Tarkovszkij művét George Clooney-val a főszerepben, a filmből azonban hiányzik a lélek.

https://youtu.be/QR0buWkOuO8

Pirx kalandjai (1972)

Lemnek a Pirx pilóta kalandjai című novellafüzére alapján készült ötrészes, epizódonként közel egyórás és roppant alacsony költségvetésből összekalapált tévésorozatot a színházi szakember Kazán István és a hazai kísérleti televíziózás úttörője, Rajnai András rendezte. A jelenteket korabeli bluebox technikával vették fel, vagyis a kék háttér előtt felvett eseményeket utólag helyezték más környezetbe. A különböző háztartási masinák és a technikai trükkök ma már megmosolyogtatók, sőt, őszintén szólva, a kozmoszban lebegő, felnagyított citromfacsarók, kotyogós kávéfőzők és a Kozmikus Kamara előtt parkoló matchboxok már a maguk idejében is röhejesek voltak, a harsány kacajban és megüvegesedő tekintetben mérhető élvezeti értékük azonban csak emelkedett az elmúlt évtizedekben. A főszereplő pilótát Papp János, szerelmét Sunyovszky Szilvia alakította, Szakácsi Sándor a sorozattal tudta le élete első tévés munkáját. Egy-egy részben számos, akkor már ismert vagy azóta ismertté vált színész is feltűnt, akire nem pont a Pirx kalandjai-ból emlékszünk: Sáfár Anikó, Básti Lajos, Blaskó Péter, Fülöp Zsigmond, Izsóf Vilmos, Márkus László, Sinkovits Imre, Szilágyi Tibor, Tordy Géza, Ujlaky László, Zenthe Ferenc. A sorozat válasz volt a nyugatnémet Orion űrhajóra, amiPapp János szerint semmivel sem volt jobb a Pirxnél, sem történetben, sem kivitelben.

Robotokkal a Szaturnusz körül (Test pilota Pirxa, 1979)

A Pirx pilóta kalandjai című novelláskötet a magyar sorozat után pár évvel, 1979-ben egy egész estés filmet is ihletett, a lengyel–orosz koprodukcióban készült Test pilota Pirxa 1979-ben nagydíjat nyert a tudományos-fantasztikus filmek trieszti fesztiválján. Az orosz anyanyelvű színészekkel, a lengyel Marek Piestrak által jegyzett alkotás amolyan “három az egyben” mozi. Ambiciózus vállalkozás a rendezőtől, hogy a KGST-közönséghez igazítva megpróbálta reprodukálni az olyan kultikus űrfilmek sikerét, mint a 2001 Űrodüsszeia meg a Csillagok háborúja, miközben a gondolati tartalmakról sem kívánt lemondani. A bevezetés 1931-es nevezetes Frankenstein-filmjét idézi, és a robot-dilemmára épülő sztoriban a teremtői ellen forduló műember meg a Gólem történetét sem nehéz felidézni, a feldolgozás azonban elhasal a konkrét történeten átszűrődő filozófia kibontásában. Van helyette rockzenére pattintott autós-helikopteres üldözés, diszkójelenet cicivillantással, a párizsi épületmonstrumok között rögzített külső felvételek keveredése a fosbarna műbőrös-intarziás mélyszovjet enteriőrrel, és persze maga az android-szabotázst meghiúsító Pirx, a komcsi szuperhős.

1 (2009)

Ma sem egyértelmű, hogy bátor vagy botor dolog volt-e a többnyire magyar filmek látványtervezésében jeleskedő Pater Sparrow-tól (Verebes István  fia, Zoltán), hogy elsőfilmes rendezőként Lem egyértelműen filmre vihetetlen esszéjére, Az emberiség egy percére vetett szemet. A történet szerint amikor egy titokzatos zarándok felbukkan egy könyvesboltban, az üzlet összes kötete átváltozik egy 1 című, az emberiség egy percét leíró könyvvé, ami beindítja a paranormális tevékenységeknek álcázott csalásokra szakosodott rendőri ügyosztály, a Valóságvédelmi Hivatal sztárügynökének nyomozását. Lem fiktív recenziójából és a filmből is kiderül, hogy a mindentudás kötetéről van szó, amely számok és statisztikai táblázatok formájában mutatja be az emberiség egy percét. Mivel az adatok befogadása túl van a felfogóképesség határán, a világ egésze nem ismerhető meg egyszerre, ám az agyban felszívódó információ legalább részleteiben átélhetővé teszi a valóságunkon túli, nem túl vidám valóságot. Az egyik könyv kikerül és komoly zűrzavart okoz, de nem a tartalma – hiszen senki sem olvas, vagy ha olvas, nem érti -, hanem a megmagyarázhatatlantól való félelem. Sparrow  paranormális krimibe ágyazott alkotása a kiválóan kidolgozott filmvilág, a lenyűgöző vizualitás és a színészek (Mucsi Zoltán, Sinkó László, Mácsai Pál, Kerekes Vica) remek alakításai ellenére is törvényszerűen elhasalt, hiszen a rengeteg adat és a hömpölygő létfilozófia éppoly befogadhatatlan a néző, mint Lem és Sparrow teremtményei számára.

Vezető videó: Tisztelgés Lem munkássága előtt – sci-fi nekrológ, források az eredeti helyen.

Ráadás:

Új feldolgozás, ezúttal egy sci-fi komédia trailere:

A SZOBA (2021)

2055. Az ismert űrhajós, Ijon Tichy beszédet mond a pánszláv parlamentben a Lengyel Népköztársaság-Földönkívüli emberi szabályozás-bevezetése ellen. A kormánypárt és a kormány képviselői megpróbálják megakadályozni ezt az eseményt. Ijont becsapják, csapdába ejtik szállodai szobájában, ahol kipróbálják rajta a legújabb fegyvert, amely karaktereit sokszorozza meg. Ahelyett, hogy a csapdából kiutat keresne, Ijon önmagával vitatkozik, és nem tud megegyezni a következő inkarnációival, ami egyre abszurdabb eseményekhez vezet…