ÖRÖKLÉT: Mikisz Theodorakisz

96 éves korában elhunyt ma Mikisz Theodorakisz, a legjelentősebb kortárs görög zeneszerző, aki világos, sallangmentes szerzeményeivel tette világszerte népszerűvé a görög zenei kultúrát.

Theodorakisz 1925. július 29-én Chios szigetén látta meg a napvilágot. Már kisgyermekként lenyűgözte a zene, dalok írásával is korán megpróbálkozott. Később családja többször költözött, így Pírgoszban, Patraszban, és Trípoliszban vett zenei leckéket, majd alapított egy kórust, és 17 évesen adta első koncertjét. A II. világháború, majd a görög polgárháború idején aktívan részt vett az ellenállásban. 1947-ben öt évre bebörtönözték, 1952-ben szabadult.

Zenei tanulmányokat az athéni, később pedig a párizsi konzervatóriumban folytatott, olyan mesterek keze alatt, mint Philoktitisz EconomidiszOlivier Messiaen és Eugene Bigot. A Párizsban töltött évek az intenzív alkotás évei voltak számára.

Theodorakisz első szimfonikus műveit – Concerto for Piano, First Suite, First Symphony – nemzetközileg is elismerték. 1957-ben aranyérmet nyert a Moszkvai Zenei Fesztiválon. 1959-ben mutatták be Antigone című balettjét a londoni Covent Gardenben, Margot Fonteyn és Rudolf Nurejev főszereplésével.

A ’60-as évek elején visszatért szülőhazájába, a gyökereihez. Megírta Epitaphios című dalciklusát, amit rembetiko zenészek adtak elő, és amellyel a szerző kulturális forradalmat indított el hazájában.

Zenei pályafutása mellett a közügyekben is rendszeresen szerepet vállalt. 1964-ben tagja lett a görög Parlamentnek. Ugyan ebben az esztendőben ismerhette meg a világ máig talán legismertebb művét, a Zorba, a görög című filmhez írt zenéjét.

Miután 1967-ben Görögországban a hadsereg jobboldali vezetői átvették a hatalmat, Theodorakisz zenéjét betiltották, őt magát pedig letartóztatták, bebörtönözték, majd koncentrációs táborba vitték. Egy nemzetközi szolidaritási mozgalom – melynek olyan illusztris tagjai voltak, mint Dmitrij Sosztakovics, Leonard Bernstein, Arthur Miller, és Harry Belafonte – közbenjárására engedték csak szabadon. Ezt követően, a ’70-es évek elején száműzetésben élt, és a világ különböző pontjain rendezett koncertjeivel küzdött a görögországi demokrácia visszaállításáért. Személye az egyetemes diktatúra elleni küzdelem szimbólumává vált.

1968-ban mutatták be Kovács András Falak című filmjét, melynek kísérőzenéje szintén a neves görög szerző nevéhez fűződik. 1973-ban egy világsikerű film, a Serpico zenéjét készítette el, melyért Grammy- és BAFTA díjra is jelölték.

1974-ben az úgynevezett ezredesek rendszerének bukása után diadalmasan tért vissza hazájába. A következő évtizedekben több alkalommal is vállalt szerepet a Parlamentben. 1990 és 1992 között a kormány tagja volt, tárca nélküli Miniszterként, 1992-től pedig a Görög Állami Rádió és Televízió vezérigazgatója is volt több évig.

Zeneszerzői munkáságának eredménye több mint ezer dal, valamint szimfóniák, operák és oratóriumok, színházi, balett és filmzenék. Önéletrajza négy kötetben jelent meg 1986–92 között.
Mikisz Theodorakisz egész pályafutását és életét a hazája iránti mély elkötelezettség jellemezte.

(Visited 30 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: