Kroó György – órái sok generációnak jelentettek felejthetetlen élményt

95 éve született Kroó György, a XX. századi magyar zenekritika és zenetörténet-írás egyik legnagyobb alakja Tóth Aladár és Szabolcsi Bence mellett. Munkásságával a zenei ismeretterjesztés terén is maradandót alkotott.

Vezető videónkban: Mendelssohn-művek – Kroó György rádióelőadása (1995)

„Csodálatos mesterei voltak, akik meghatározták számára a tudáshoz vezető utat. Mindenekelőtt Szabolcsi Bence, a magyar zenetörténeti kutatás és írás hatalmas alakja, Kodály Zoltán egyik legközelebbi növendéke, a kodályi eszmék történész harcostársa, igazolója. Ő volt az egyik alapítója a Zeneakadémia zenetudományi tanszékének, melynek indulásakor az első évfolyamban ott találjuk az akkor 25 esztendős Kroó Györgyöt. Maga Kodály is tanított a tanszéken – szolfézst és népzenét – és egy sor további jelentős tanár: Bartha Dénes, a zenetudományi szakterületek nemzetközi hírű szakembere, Bárdos Lajos, a zeneelmélet és a kórusművészet egyik apostola, Gárdonyi Zoltán, a nagy Liszt-kutató… Ezek az évek voltak azok, amikor többek között Fischer Annie, Ferencsik János, Székely Mihály, Zathureczky Ede-nagyságrendű muzsikusok alkották a magyar zenei életet, és David Ojsztrah, Szvjatoszlav Richter, valamivel korábban Otto Klemperer volt rendszeres vendégművésze Budapestnek, és a zenei ízlést Tóth Aladár formálta. A tanulás életcélt és életformát jelentett.  (…)

A zenetörténet egészével foglalkozott, az ókori kultúráktól a kortárs zenéig. Voltak területek, amelyek különösen közel álltak hozzá: mindenek előtt a romantika kora (Schumannról, Berliozról, Wagner és Liszt remekműveiről könyvet írt, idősebb korában Brahms-szal is intenzíven foglalkozott). Fontosnak tartotta Bartók Béla műveinek elemző megközelítését és széles körű megvilágítását, és feldolgozta a XX. század zseniális, klasszikus művésszé érett cigány-cimbalmosának, Rácz Aladárnak életművét, és idős korában saját, apjaként tisztelt és szeretett tanárának, Szabolcsi Bencének életpályáját is szinte újra élte kétkötetes monográfiává sűrűsödő kutatásai során. De érdekelték a francia forradalom sajátos hangulatú operái, amelyekről ugyancsak könyvet írt, és – rádióelőadásaiban, cikkeiben – minden korszak, minden műfaj – attól függően, hogy a hangverseny- és a tanteremben milyen hatások érték. Különleges képességű előadó volt. Személyes varázsáról nagyon nehéz utólag beszélni azoknak, akiknek nem volt részük benne. (…)

Sokat tett a fiatalokért, tisztelte az idősebb kollégákat, segítette a rászorultakat. Egyszer – Kurtág György egyik művének idézetével kapcsolatban, ami így hangzik: „Virág az ember” – szomorúan jegyezte meg, kár, hogy a virág jellegű emberek száma fogy, és lassan kiszikkad az életnek azon talaja, amelyen valóban embervirágok nőnek. Tőle idegen volt minden előítélet, gyűlölködés, a szemet szemért ótestamentumi attitűdje. Pedig nem kímélte az sors: a II. világháború idején egész családját vesztette el az elvakult, kollektív gyűlölet áldozataként. A humánumra esküdött fel, neki a németséget Goethe, Heine, Schumann és Wagner jelentette, de nem a nagybirodalmi Wagner, hanem új mitológiák megálmodója, az operaszínpad egyik felülmúlhatatlan zsenije. Csak a teljesítményt és a szándékot nézte. Bölcs volt. Sarastro – a Varázsfuvola hasonlatával élve –, aki több Taminót, közöttük azt is, aki ma itt áll Önök előtt, segített át az élet számos tűz- és vízpróbáján.”

(Részlet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorának megemlékezéséből a KROÓ GYÖRGY Zene- és Képzőművészeti Iskola Kőbányai AMI (a korábbi Kőbányai Zeneiskola) névadó ünnepségén hangzott el 2011. október 18-án a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.)

(Visited 19 times, 3 visits today)
%d bloggers like this: