Báthy Anna dalolása csodálatos palotákat varázsolt a hallgatója elé

Báthy Anna

120 éve született Beregszászon Báthy Anna szoprán operaénekes. 1930-ban lett az Állami Operaház tagja, ahol 28 éven át sikert sikerre halmozott. 1950-ben Kiváló művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Gyakran és nagy sikerrel szerepelt külföldön is, fellépett Európa minden jelentős színpadára. Mint dalénekes főleg Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek művészi tolmácsolásával tűnt ki, legnagyobb sikereit azonban operaszerepeiben aratta. 

Eredetileg Stampf Anette, a Báthy nevet – mely édesanyja családneve volt – azért vette fel, amikor külföldön gyakran német énekesnőnek vélték.

Énektanulmányait Maleczky Bianka növendékeként végezte a Zeneakadémián. 1928. január 11-én a Városi Színházban (ma Erkel Színház) debütált a Tannhäuser Erzsébet szerepében. Itt szűk két év alatt 14 opera női főszerepét énekelte el, többek között: Aida, Pamina (Varázsfuvola), Elza (Lohengrin), Elvira (Ernani), Grófnő (Figaro házassága), Luisa (Luisa Miller), Amélia (Az álarcosbál), Tosca, Agátha (A bűvös vadász), Leonóra (Fidelio) stb.

Az Operaházban 1929. december 29-én mutatkozott be Améliaként, alakítását a korabeli kritika elragadtatással fogadta. Itt már az első évben nyolc főszerep eléneklését bízták rá és ezután harminc éven át volt a színház egyik vezető drámai szopránja.

Rendkívüli munkabírásából adódóan hatalmas repertoárral rendelkezett. Legfontosabb szerepei a már említetteken kívül: Iphigénia (Iphigénia Aulisban), Donna Anna és Donna Elvira (Don Giovanni), Dorabella (Cosí fan tutte), Jaroszlavna (Igor herceg), Tatjána (Anyegin), Szilágyi Erzsébet (Hunyadi László), Margit (Faust), Leonóra (A trubadúr), Desdemona (Otello), Erzsébet (Don Carlos), Sieglinde (A walkür), Éva (A nürnbergi mesterdalnokok), Senta (A bolygó hollandi), Izolda (Trisztán és Izolda), Erzsébet (Szent Erzsébet legendája), Gioconda, Adriana (Adriana Lecouvreur), Angelica nővér (Puccini), Octavian és Tábornagyné (A rózsalovag), Aithra (Egyiptomi Heléna), Arabella, Anna Karenina (Hubay), A leány (Székely fonó), Császárné (Háry János).

Számos nagysikerű külföldi turnén vett részt. Énekelt Barcelonában, Hamburgban, Brüsszelben, Münchenben, Bayreuthban, Párizsban, Firenzében. Bécsben és Salzburgban olyan világhírű karmesterek vezényletével lépett fel, mint Bruno Walter, Wilhelm Furtwängler (Erzsébet a Tannhäuserben) és Arturo Toscanini, akivel először 1935-ben egy nagy sikerű beugrás kapcsán (Fidelio, Lotte Lehmann helyett). 1936-ban (ismét Toscaninivel) Brahms Német requiemjét énekli Svéd Sándor oldalán Salzburgban, olyan sikerrel, hogy a következő évben újra meghívják őket, ezúttal Dohnányi Szegedi miséjének előadására.

Gyakori szereplője Klemperer budapesti előadásainak és koncertjeinek: Vándorlegény-dalok, A rózsalovag, Otello, Don Giovanni, Magnificat (Bach), IX. szimfónia, Karfantázia, Missa Solemnis és a Fidelio (Beethoven), mely a mű felfedezés számba menő sikerét hozta meg.

Operai működése mellett, muzikalitásának és stílusérzékének köszönhetően nagy sikereket aratott a koncertpódiumon is, a már említett Brahms Német requiemben, valamint Bach, Mozart, Beethoven műveiben. Mint dalénekes főleg Bartók és Kodály műveinek tolmácsolásával tűnt ki, de a Wesendonk-dalok (Wagner) is állandó műsorszámai közé tartoztak.

1955-ben örökös taggá választották. Az énekléstől 1959-ben vonult vissza.

Nádasdy Kálmán így írt róla:

„Aki Báthy Anna énekét hallgatta, nem volt árva, mert ez a dalolás megvigasztalta. Aki az ő énekét hallhatta, nem volt elgyötört, boldogtalan és reménytelen, mert Báthy Anna dalolása csodálatos palotákat varázsolt a hallgatója elé, egy boldog birodalmat, ahol a reménység, megnyugvás és a szépség harmóniája várt a zenére szomjazó vándorokra.”

(Visited 37 times, 5 visits today)
%d bloggers like this: