Szentpéterváron fogant, Londonban született és Németországban keresztelték

Angliában születtem, de egyetlen csepp angol vér sem csörgedezik az ereimben. Azt szoktam mondani, hogy egész életemet száműzetésben töltöttem, ám büszke vagyok vegyes származásomra, ami orosz, francia, német, sőt más nemzetiségeket is magában foglal.”

100 éve látta meg a napvilágot Sir Peter Alexander Ustinov, a világszerte elismert angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük két Oscart, egy Emmy-díjat, és a Nagy Britannia-i Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.

„Az öröklött vélemény – vagyis az előítélet – magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.”

Peter Ustinov egy nemzetközi családból származik: édesanyja orosz származású francia jelmeztervező, nagyapja anyai ágon Louis Benois, építész. Édesapja Jona Baron von Ustinov orosz származású német állampolgár, a londoni német nagykövetség sajtóattaséja, valamint a II. világháború után (a Ribbentroppal való szakítás után) angol kém. Dédapja svájci misszionárius, felesége Susan Bell, aki pedig a Tewodros dinasztiához tartozott.

Komoly filmjeit megtalálják a videómegosztókon, mi most lássunk egy könnyedebb műfajt; alatta a napokban a 100. évfordulóra készült beszélgetés.

Ustinov a londoni Westminster elit iskolába járt, ám 16 évesen otthagyta a patinás intézményt, s szerencsét próbált a brit főváros színházi köreiben. A London Theatre Studióban színésznek tanult; 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben állította színpadra első saját darabját, The Bishop of Limpopoland címmel. 1940-ben kapta első kis filmszerepét, majd 1942-ben egy jelentősebbet a The Goose Steps Out-ban. A II. világháborúban közlegényként a szintén színész David Niven keze alatt szolgált. A két férfi életre szóló barátságot kötött a katonaság során. Első filmrendezése a School for Secrets (1946).

Karakterszerepeivel (Quo vadis, Nem vagyunk angyalok és Spartacus) vált híressé. Sikeresek voltak a megfilmesített Agatha Christie-művek is, ahol Ustinov a belga mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét játszotta. Utolsó szerepe a Luther című német-amerikai filmben Bölcs Frigyes alakítása volt (2003-ban került a filmvászonra).
 
Íróként, illetve forgatókönyvíróként is megmutatta kreativitását: 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, és több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként Solti György bátorítására operát is rendezett Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott – lásd fenti videónkat. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték a Hot Millions-ért. Berlinben életmű-díjat kapott 1972-ben.

Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L., Sophia Loren főszereplésével. Több Mozart-operaelőadást is rendezett. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint az Ismeretlen katona és felesége voltak.

An interview with David Arkless conducted by our GCP SUCCESS team to celebrate what would have been Sir Peter Ustinov’s 100th Birthday on 16 April 2021.
(Visited 43 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: