A magyar Szappho, Dukai Takách Judit

185 éve hunyt el Dukai Takách Judit költő, Berzsenyi Dániel sógornője. Dukán, egy kemenesaljai falucskában született jómódú középnemesi családban. Szülei, Dukai Takách István és Muzsai Vittnyédy Terézia gondos nevelésben részesítették. A fiatal hölgy az evangélikus hagyományokhoz híven Sopronban tanult, de édesanyja betegségének hírére megszakította tanulmányait, majd hazautazott, és minden idejét anyja ápolására fordította. Ebben a nehéz időszakban keletkeztek első, szomorkás hangvételű költeményei. Művei nagy részét házikisasszonyi teendőinek teljesítése mellett hozta létre, ahogy ő maga jegyezte fel volt költői önéletrajzában:

„verseim nagyobb részét is rokkám pergése mellett írtam”.

Anyja halála után tért vissza Sopronba, ahol a továbbiakban nyelveket, zenét és háztartási ismereteket tanult.

Jómódú középnemesi család sarja volt. Az evangélikus hagyományokhoz híven Sopronban tanult, de édesanyja betegségének hírére megszakította tanulmányait. Hazautazott, és minden idejét anyja ápolására fordította. Ebben a válságos, nehéz időszakban keletkeztek első, elégikus-szomorkás hangvételű költeményei, a mélabú későbbi verseinek is alapvető jellemzője maradt. Anyja halála után visszatért Sopronba, ahol nyelveket, zenét és háztartási ismereteket tanult.

Hazatérve Dukára a vidéki nemes kisasszonyok életét élte, közben verselgetett. Első költői kísérletein, amelyek a nemesi udvarházak hangulatát idézik, erősen érződik a népköltészet hatása. Versei népdalszerűségét később – elsősorban Berzsenyi hatására – a klasszikus időmértékes verselés váltotta fel. Költeményei kéziratos másolatokban terjedtek, és így jutottak el a kor irodalmi, művészi nagyságaihoz, Berzsenyihez, Kazinczyhoz, Kresznerics Ferenchez és Döbrentei Gáborhoz. E kiválóságok hamar felismerték az ifjú költőnő tehetségét, jó tanácsokkal látták el, és más támogatásban is részesítették.

Berzsenyi (akivel rokonságban is állt, lévén a költő felesége Judit unokanővére), Dukai Takács Judithoz című költeményében fejtette ki a nők társadalmi és kulturális egyenjogúsításának eszményeit. Döbrentei Gábor, aki 1814-ben Wesselényi Miklós társaságában látogatta meg a költőnőt, Judit egyik versét magával vitte. A vers az Erdélyi Múzeumban jelent meg, és még az egyébként szigorú Kazinczy is rajongással nyilatkozott róla. A költőnő Malvina néven jegyezte verseit, Berzsenyi pedig tréfásan becézve Dudinak hívta „költőtársát”.

Dukai Takách Judit 1815-ben Festetics György meghívására részt vett a keszthelyi Helikon ünnepségen, amelynek ettől kezdve több éven keresztül állandó résztvevője volt, és számos irodalmi díjat is elnyert. 1818-ban a költőnő feleségül ment Geöndötz Ferenchez, annak felsőpátyi birtokára költözött, ahol minden idejét lefoglalta a gazdaság, a család, az egymás után születő négy gyermek nevelése. Példás feleség, anya és gazdasszony vált belőle, az irodalom kicsit háttérbe szorult, ritkuló költeményei az életbe való belenyugvásáról tanúskodnak. Férjét csaknem tizenkét évi házasság után, 1830-ban vesztette el, és a még mindig fiatal Judit magára maradt négy gyermekével. Két év múlva Ágfalván titokban házasságot kötött Patthy István ügyvéddel, akitől két gyermeke született. Házasságuk azonban nem tartott soká, a tüdőbajos Judit 1836. április 15-én Sopronban halt meg.

1909-ben Vadász Norbert csornai premontrei kanonok Dukai Takách Judit élete és munkái címmel kötetet jelentetett meg róla, válogatott verseiből 1986-ban Sárváron jelent meg kötet.

Kapcsolódó:

Malvina néven írt Dukai Takách Judit

(Visited 33 times, 2 visits today)
%d bloggers like this: