100 éve született Nagy József

100 éve született Nagy József (1926–2013) képzőművész, grafikusművész. Pozsonypüspökin élt és alkotott.

A művész egyik játékos oldalát dokumentálta a fenti dokumentumfilm. 

Edwin Abbott „Síkföld” * című sci-fijének ötletéből indult ki Nagy József, amikor 2001-ben elkészítette az alábbi sorozatot, amely látogatásom alkalmával előkerült a rejtekhelyéről. A Pozsonypüspökin élő képzőművész ismeretlen oldaláról mutatkozik meg a ceruzarajzok által.

Ahhoz az első generációhoz tartozott, amely a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei Vincent Hložník és Orest Dubay, a szlovák grafika nagy egyéniségei, akik a mesterségbeli tudás mellett példával jártak tanítványaik előtt hivatás- és felelősségtudatból.

1989-ben egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, majd később a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tevékenységében is részt vett.

Egész életében küldetéstudattal végezte művészi alkotómunkáját. Elsődleges célja volt, hogy a művészi közléssel a lehető legszélesebb közönséget szólítsa meg. A művészetet egész életében szolgálatként fogta fel. A kommunikáció eszközét látta a sokszorosított grafikában. Grafikai munkásságában a realista figuratív szemléletből indult ki, eljutva az absztrakt expresszionizmusig.

Jelen volt mindenhol, ahol képzőművészetével megnyilvánulhatott: az 1961-es első magyar képzőművészeti vándorkiállításoktól a mai kiállításokig, illusztrációival a sajtóban, könyvekben. Aktuális témán kívül, rendkívülien érzékeli mindazt, ami a hagyományos Csallóközből megmaradt szívében, tudatában. Sorozatban festette meg Pozsonypüspöki minden nevezetes épületét, a magyar irodalom eposzait, a magyar történelem eseményeit. A szülőföld nem csak szabad grafikáiban jelenik meg, de főleg a nagyméretű és eredeti szőnyegtervein és kész szőnyegein. Művészetének másik pólusa az, amit Krisztusba vetett hite alapozott meg. 1964-től több templom részére tervezett, alkotott berendezési tárgyakat, Keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat.

Munkái úgy lettek modernek, hogy nem estek a formalizmus kísértésébe. Mint szabadfoglalkozású művész elsősorban illusztrátorként tartotta fönn magát és családját. A hazai magyar sajtó (Új Szó, Nő, Irodalmi Szemle, Remény) és a tankönyvek mellett a Madách Kiadó számára készített illusztrációkat. Nevéhez fűződik több Kálvária-sorozat mellett a Fény útja, az Öröm útja és a Dicsőség útja. Abban a korban is foglalkozott ezekkel a témákkal, amikor nemhogy nem volt ajánlatos, de tilos volt. Hložník mester mellett nagyon kevesen vállalták az ezzel járó elutasítottság kockázatát.

A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága – melynek alapítótagja volt – 2006-ban a komáromi Limes Galériában rendezte meg jubileumi kiállítását. A galéria méltóságteljes terében különösen otthonosan hatottak gyönyörű, modern, absztrakt kálvária-stációi, illetve a keresztény naptár terve.

A kiállítás rendezője, Kubička-Kucsera Klára az „Égi és földi” címmel találóan jellemezte Nagy József inspirációjának forrásait. Az „égi”, azaz a vallásos témakör mellett ott volt a „földi”, vagyis a Csallóköz múltja és jelene, s ezen belül a magyarság sorsa. Műveivel eleinte azt örökítette meg, amikor az ember még szoros kapcsolatban állt a természettel. Az évek során fokozatosan vált egyre elvontabbá, szimbolikusabbá a kifejezésmódja. A rajz, a vonal, ekkor is alapja maradt a kifejezésnek, de a stilizáció áttételessé, jelképessé vált. S ezekkel a stílusjegyekkel találkozunk nagyméretű, egyedülálló falikárpitjain.

Egészen egyedi vonás, hogy Nagy József, a grafikus, elsajátította a szőnyegszövés technikáját és maga szőtte meg a 12 hónap sorozat és más témájú gobelineket. Ezek a munkái nagyvonalúan komponáltak: tökéletesen elsajátította nemcsak a szövés technikáját, hanem a monumentális képszerkesztést is. A színek dinamikája és harmóniája különösen hatásossá, szuggesztívvé teszi ezeket a nagyszerű műveket.

Nagy József több templomi berendezést is tervezett – Boldogfa, Ipolybalog, Szinyér, Ghymes és Pozsonypüspöki számára.

A múlt század ’90-es éveiben egyre elvontabb témák felé fordult. Ekkor született az Angyalok sorozat. 72 tollrajz, 72 különböző tulajdonság rendkívüli kifejezése.

A grafika, a rajz, a gobelintervezés és szövés mellett Nagy József állandóan gyarapította ismereteit. Ápolta barátságát a szlovákiai magyar irodalom művelőivel, Ozsvald Árpáddal, Duba Gyulával, Koncsol Lászlóval, Dobos Lászlóval, és vitatkozott is velük. Felelősséggel és a legtermészetesebben tartotta a kapcsolatot nemzetével, a szlovákiai magyarsággal, illetve a pozsonypüspöki Csemadokkal.

Műterme a honi magyar kultúra lelki, szellemi oázisa volt, ahol mindig barátsággal fogadta az eszmecserére betérő vendéget. A látszólag az állandóság szigetének tűnő közeg azonban rendkívüli dinamikát rejtett.

Olyan hihetetlen alkotói lendületet, amely több mint 60 éven át fáradhatatlanul ontotta az alkotásokat. A megszámlálhatatlan képzőművészeti alkotás mellett Nagy József elméleti kérdésekkel foglalkozva 3 könyvet írt a színekről, formákról, alkotásról, történelemről. 2010-ben jelent meg „A színek harmadik világa” című, saját maga illusztrálta gyakorlati képzőművészeti kézikönyve Haraszti Mária szerkesztésében, Klaučová Gabriela lektorálásában (MEDIAN kiadó, Pozsony).

Bár sohasem várta el a hivatalos elismerést, 1975-ben Pozsony, majd 1978-ban Pozsonypüspöki ismerte el díjjal hű részvételét a település társadalmi életében. Az ezredforduló után szélesebb körben is felfigyeltek munkájára. Elismerései: a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettje (2001), a Madách-Posonium Életmű Díj (2003), Pozsony Megye Életmű Díja, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíja (2006), Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért – Csemadok-díj (2011), Kisebbségekért-díj (2011), Esterházy János-díj, a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris Díja (2012).

Nagy József 2013-ban bekövetkezett halála óta leánya, Gabriella ápolja az örökséget. 

_____________

*„Vagy harminc évvel ezelőtt dr. Edwin Abbott írt Síkföld címmel kis szellemi játékot. Megjelenésekor nem váltott ki olyan figyelmet, amilyent megérdemelt volna. Dr. Abbott olyan értelmes lényeket ábrázol, akiknek teljes léte egy síkhoz vagy más, kétdimenziós térhez kötődik, akiknek nincsenek olyan képességeik, amivel érzékelhetnének bármit ezen a téren kívül, és nem tudnak lejönni arról a felszínről, ahol élnek. Azután megkéri az olvasót, aki tudatában van a harmadik dimenziónak, hogy képzelje el a gömb leszállását Síkföld síkjára és áthatolását rajta. Minek fogják tekinteni a lakosok ezt a jelenséget? Nem fogják látni a közeledő gömböt, és fogalmuk sincs a szilárdságáról. Csak a kört fogják érzékelni, amivel metszi a síkot. Ennek a körnek, ami először csak egy pont, fokozatosan növekszik az átmérője, kiűzve kerületéből Síkföld lakóit, és ez addig folytatódik, míg a gömb fele át nem hatol a síkon. Miután a kör fokozatosan összehúzódik egy ponttá, majd eltűnik, a síkföldiek ismét zavartalanul birtokolhatják országukat… A síkföldiek egy fokozatosan növekvő vagy táguló, majd összeszűkülő kör alakú akadályt fognak csak tapasztalni, és az időbeli növekedésnek fogják tulajdonítani azt, amit a külső szemlélő a három dimenzióban egy, a három dimenzióban történő mozgásnak fog fel.” (William Garnett) (Fordította: Gálvölgyi Judit), Ponticulus Hungaricus – (members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/nyomhagyok/abbott.html)