Kallós 100

Az idei emlékév Kallós Zoltán a néprajzkutató, népzenegyűjtő munkásságának népszerűsítésére szolgál, aki népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében.

Élete

Középiskolai tanulmányait Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön folytatta, Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett (1946). Tanítóként dolgozott a kalotaszegi Magyarvistán (1946–50) és a moldvai Lészpeden(wd) (1956–57), közben elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát (1955), szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál (1957–58), 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben (1959–68). Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója lett.

Első írását a Kolozsvári Református Kollégium Remény című diáklapja közölte (1943). Néhány tanulmánya és cikke a Művelődés és Utunk, a budapesti Néprajzi Közlemények és Tánctudományi Tanulmányok, a kecskeméti Forrás, a debreceni Műveltség és Hagyomány hasábjain jelent meg.

A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet.

Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attila gondozásában és bevezető tanulmányával, 1970) Budapesten három új kiadást ért meg (1973, 1974, 1977). Tartalmával – 259 ballada és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal.

Új guzsalyam mellett című másik könyve (1973) egy klézsei öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és hanglemezmelléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.

Kallós Zoltán Alapítvány

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Életének utolsó évtizedeiben Kallós Zoltán Kolozsváron és Válaszúton élt és alkotott.

A halála után megjelent „Homo históriák – kilépni a láthatatlanságból” című kötetben megjelent interjúban vallott homoszexualitásáról. A Ceaușescu-korszak titkosszolgálata, a Securitate előtt ismert volt Kallós melegsége, amiért a román hatóságok többször is meghurcolták, börtönben is ült miatta.

Az 52 részes, visszaemlékezésekből álló sorozatot, amelynek első része fent látható, a linken elérhető csatornán követhetik nyomon.