XIV. Bíborpiros szép rózsa • Díjkiosztó (1. rész)

A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet tizennegyedik alkalommal rendezte meg a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőt népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták és népi hangszeres együttesek részére.

A döntőre, majd az eredményhirdetésre november 15-én került sor Dunaszerdahelyen, a Csaplár Benedek Művelődési Központ nagyszínpadán.

Felvételünkön a köszöntők és a zsűri értékelője tekinthető meg. A díjátadót a második részben tesszük közzé.

Majd folyamatosan következnek a versenyműsorok. Kellemes időtöltést és feltöltődést kívánunk!

Az eredmények listája ITT elérhető.

A népdal tágabb értelemben valamely énekelt dallammal szerves egységet alkotó, strofikus szerkezetű népköltészeti alkotás, szűkebb értelemben lírai folklórműfaj. Szerzője nem ismert, szövege a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján maradt fenn. Meg kell különböztetni a szerzőséghez köthető, gyakran egyéni sajátosságokat hordozó műdaltól. 

A zenetudomány és a népzenekutatás szempontjából valamennyi énekelve előadott alkotás népdalnak minősül, a zenei hangzástól, szólamszerkesztéstől és a szöveg műfaji jellemzőitől függetlenül, így a kategória a deklamált munkadaloktól és a kis hangterjedelmű gyermekmondókáktól a recitatív siratóénekeken és népballadákon keresztül a gyakran többszólamú szokásdalokig számos folklórműfajt magában foglal. Az irodalomelméleti megközelítést alkalmazó szövegfolklorisztika ezzel szemben csupán az európai parasztság körében szájhagyomány útján fennmaradt, a líra műnemén belül a dal műfajába sorolható, jellemzően egy szólamban énekelt szövegeket sorolja a népdalok – Bartók terminológiájával a parasztdalok – kategóriájába.

Kapcsolódó:

MAGYAR NÉPDALOK • Szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula