Az emberközpontú nyelvművelő: Lőrincze Lajos

Lőrincze Lajos nyelvész, tanár 110 éve született ezen a napon. Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. Társszerzője volt a Nyelvművelő kézikönyvnek és A magyar nyelvjárások atlaszának.

Szülőfalujának református elemi iskolájában végezte tanulmányait, majd a Pápai Református Kollégiumba került, itt érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1941-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát, Eötvös kollégistaként. 1941-től a Magyarságtudományi Intézetben kapott tanársegédi állást. 1943–1945 között a Pápai Református Kollégiumban, 1946-tól 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézetben tanított.

„Nyelvész én nem úgy lettem, hogy egyszer csak megvilágosodott: márpedig csak az lehetek (…) Inkább a sorsom hozta úgy: olyan helyen születtem, hogy már második gimnazista koromban szentgáli dialektusban készíthettem el egyik iskolai írásbelimet. Első egyetemi szemináriumi dolgozatomat Laziczius Gyulának írtam a szentgáli tájszavakról. Emlékszem tanárom mosolyára: ’De jó földszagú példái vannak’ – dicsérte meg, amit nem magamnak, hanem földijeimnek köszönhetek.” (Lőrincze Lajos / 1993)

1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1959-től osztályvezetői, majd helyettes igazgatói kinevezést nyert a munkahelyén, 1971-től tanácsadói tisztet töltött be. 1985-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is részt vett a tudományos közéletben és a nyelvművelésben.

Lőrincze, az első igazi nyelvész

Lőrincze Lajos volt az első igazi nyelvész, aki a XX. század nagy tömegkommunikációs vívmányát, a rádiót jól tudta használni nézeteinek, a magyar nyelv ügyének népszerűsítésére. Bár a Magyar Rádióban már az 1930-as években is voltak tudományos ismeretterjesztő műsorok, előadások, de ezek még nem tudtak átütő sikert hozni. Valószínűleg azért, mert rádiós egyéniségnek születni kell – ennek inkább, mint nyelvésznek. Lőrincze Lajos személyisége „predesztinálva” volt a tudományos ismeretterjesztésre.

Az emberek nyelvén szólni

Tudott népszerűen, az emberek nyelvén szólni, ráadásul ezt barátságos, kedves hangvétellel, stílussal tette. Kodály Zoltán javaslatára a Magyar Rádió 1952-ben indította el az Édes anyanyelvünk című anyanyelvi sorozatát – s ezt Lőrincze Lajos haláláig, tehát 1993-ig vezette. Az Édes anyanyelvünk rádiósorozat a nemcsak a magyarországi, hanem a határokon túli magyarság ma azt mondanák: kultikus műsora lett.

Olyan időben, amikor a határok nehezen voltak átjárhatók, még a rokonok sem mindig találkozhattak, Lőrincze Lajos hangja, üzenete a rádióhullámok segítségével átléphette a határokat. S a magyar nyelv ügyén-ürügyén nemcsak nyelvi ismereteket nyújtott, nemcsak nyelvi tanácsokat adott, hanem egyfajta láthatatlan szállal összekapcsolta a magyarságot. És ő volt az a nyelvész, aki szinte először jutott el a tengerentúlra a diaszpóra magyarságához, azokhoz, akik kényszerűségből mentek el Magyarországról a XX. század szörnyűségei elől menekülve, de a magyar táj, a magyar kultúra és nyelv iránti szeretetük megmaradt, és a magyar nyelv ügyén ők is kicsit be tudtak kapcsolódni a magyar közösségbe.

Ennek lett később az intézménye az Anyanyelvi Konferencia – a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, amelynek 20 éven át volt elnöke.

Lőrincze Lajos – mások mellett – ott volt minden, máig ható anyanyelvi ügy, mozgalom születésénél. Ott volt a győri Kazinczy-rendezvényeken, természetesen ott volt az 1967-ben indult magyar nyelv hete rendezvényeinek elindításánál, ott volt az 1979-ben alapított, modern szempontú nyelvi ismeretterjesztő folyóirat, az Édes Anyanyelvünk alapításnál. 

Biztosak lehetünk abban, hogy Lőrincze Lajos varázslatos, vonzó személyisége nélkül a mai magyar nyelvművelő mozgalom nem lenne ilyen, talán nem is létezne.

A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel, műsorvezetője volt ennek az adásnak.

1972-től szerkesztőbizottsági tag volt a Nyelvünk és Kultúránk című szakfolyóiratnál, 1979-től főszerkesztője az Édes anyanyelvünk című folyóiratnak, közben a Magyarok Világszövetségének is elnökségi tagjává választották.

Társalapítója volt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (ismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia, 1970).

___________

Fent: Lőrincze Lajos életműve (videospot)