Endre Béla – saját korának modern művésze

155 éve született Endre Béla festő, iparművész, az alföldi iskola jeles képviselője Szegeden, a Fekete házban, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa.

Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd Párizsban és Rómában képezte magát. Mestere Kacziány Ödön. Szülővárosában telepedett le, ahol együtt dolgozott Tornyai Jánossal. 1899-től többször szerepeltek közösen alföldi tárlatokon. 1910-től minden nyáron Mártélyon alkotott.

Egyéni kiállítása volt 1912-ben Hódmezővásárhelyen, 1913-ban Makón, 1914-ben Aradon. Terveket készített a hódmezővásárhelyi majolikaüzem részére, melynek egyik alapítója volt. Műveiből emlékkiállítást rendeztek 1950-ben és 1958-ban Hódmezővásárhelyen, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában.

A Szegeden született, de élete nagy részében Vásárhelyhez kötődő alkotó festészete mellett kiemelkedő teljesítménye volt a hódmezővásárhelyi majolikatelep megvalósítása és fenntartása évtizedeken keresztül, amelynek köszönhetően a magyaros ornamentika új rétegekkel gazdagítva épült be a képzőművészetbe.

Endre Béla már korán megtalálta saját, könnyed stílusát, s hogy elkészült műveinek száma jóval több, mint ahányat ismerünk, az bizonyítja, hogy egyik naplóbejegyzése szerint csak egy Mártélyon töltött nyáron több képet festett, mint ahány a nyilvántartásokban szerepel. Endre Béla ismerte az európai, művészeti mozgalmakat, s művészetével Tornyai Jánoshoz hasonlóan irányt mutatott; saját korának modern művésze volt.

Életművéről monográfia jelent meg Endre Béla címmel, melynek szerzője Nátyi Róbert művészettörténész, szerkesztője Nagy Imre művészettörténész.