ÖRÖKLÉT: Dráfi Mátyás

0 Views

0 Likes

2025. október 21. kedd

By Gyula

Október 20-án, 83 évesen elhunyt Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, színigazgató.

„Születésem éjszakáján meghalt az édesapám. Amikor azután a pozsonyi Déryné Színkört, a háború utáni első hazai magyar műkedvelő színjátszó együttesek egyikét megalapító Lőrincz János feleségül vette megözvegyült édesanyámat, számomra ő lett az apuka.

Neki köszönhetem, hogy már gyerkőcként beleszagolhattam a színházi világba, hiszen az egykori Állami Faluszínház magyar együtteséből Rapkay Lili, Huber László és még többen is be-besegítettek a Déryné Színkör munkájába. Elemista voltam, amikor egy időre Érsekújvárba kerültem a nagyapámhoz, mert Pozsonyban akkorra anyám nővérénél már heten szorongtunk az egyszobás lakásban. Így Újvárban láttam meg először a Magyar Területi Színház feliratú autóbuszt, itt beszélgettek el velem először „felnőttként” igazi színészek, itt olvastam 1957 szeptemberében a Hétben megjelent felhívást, hogy felvételi pályázatot hirdet az Ifjú Szivek. Azonnal Pozsonyba kívánkoztam. Szerencsére családunknak már saját lakása volt, így hát visszakerülhettem a Zoch utcai magyar iskolába, s egyben fölvettek a Szivek kórusába is. Mivel jómagam is koptattam még annak az oskolának padjait, emlékszem, a tanári karban Havas Vilmosné Kowarik Mária lett – mai szóhasználattal – a mentorod!

Ő tényleg több volt, mint egy osztályfőnök. Tanítás alatt, magolás helyett, képtárba vitt bennünket, ahol elmagyarázta a fény meg az árnyék játékát. Amikor az összes iskolára rátukmálták az elhíresült spartakiádot, ő nemcsak a zenére előírt lélektelen gyakorlatozást forszírozta, hanem az osztályban is föltette ugyanazt a bakelitlemezt, hogy Bedřich Smetana Hazám című szimfóniáját hallgatva elmagyarázza, miről szól a zene… És ő volt az, aki a rigorózus matikatanárnőnket arra is rávette, hogy nekem nem a kétismeretlenű egyenletek megoldásait kell hibátlanul fújnom, hanem például A walesi bárdokat tanácsos becsülettel elmondanom…

Mindezek után 17 évesen leérettségiztem, és még a főiskola előtt, színészbojtárként, a MATESZ tagja lettem.”

1969 és 1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója, majd művészeti vezetője volt.

2001-ben megalapította a Teátrum színházi polgári társulást. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője, és előadóművészként is népszerű volt. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor).

Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Láthatjuk őt az Ezeréves méh, A szívroham, az Én népem, a Tájkép, a Slovenský panteón: Milan Rastislav Štefánik, valamint a 2021-ben készült Magyar Passióban és a 2022-es Zanox – Kockázatok és mellékhatások című romantikus sci-fiben is.

Munkássága elismeréseképpen számos kitüntetést kapott. Többek között 1998-ban Nyitott Európáért Díj /Márai Alapítvány/; 2001-ben Egressy Gábor-díj /szlovákiai magyar színházlátogatók és színházi szakemberek díja; a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2002); Pro Urbe díj (Komárom város díja, 2003); Szlovákia Színművészei Szövetségének Életműdíja (2004); a Szlovák Köztársaság elnökének Pribina-keresztje (2006); Pro Probitate díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Hit és hűség Díj (Sinkovits Imre emlékére alapított díj, 2019); 2022 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. 2023-ban átvehette a Kossuth-díjat.

Fent:

Dráfi Mátyás, a Komáromi Jókai Színház örökös tagjának portréját a Bódva-völgyi Stúdió készítette 2008-ban. Rendezője T. Nagy Imre. Az operatőr Nagy István, a vágó ifj. Nagy Imre.