GNYT – Tóth Károly szobrának leleplezése

A Gombaszögi Nyári Tábor idei programjának egyik kiemelkedő eseménye volt Tóth Károly szobrának leleplezése.  

Az ünnepség első szónoka Németh Zsolt volt, aki beszédében kiemelte, hogy Tóth Károly liberálisként mindig egy szabadabb világ megteremtésén munkálkodott a felvidéki magyar közösségi élet fórumain.

Öllős László, a Fórum Intézet elnöke szerint Tóth Károly fáradhatatlan közösségépítőtő volt, aki számos civil és politikai kezdeményezésben vállalt kulcsszerepet. Politikai szerepvállalása befejeztével alapítója volt a Fórum Kisebbségkutató Intézetnek és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának, ami szakmaiságot és fejlődést hozott a felvidéki magyar civil szervezetek mindennapi életébe.

Orosz Örs, a Sine Metu elnöke, arra emlékezett vissza, hogyan bátorította nemzedékét Tóth Károly jelenléte a Sine Metu Társulás alapításánál és a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom tevékenységénél.

A szobor Éliás Ádám szobrászművész alkotása, a bronzöntést Martus Márk és édesapja végezték Kéménden, míg a talapzat a dunamocsi Szalay Géza munkája.

Németh Zsolt

Azért volt nehezebb fiatalnak lennünk, mert szocializmus volt. Azért volt felemelő fiatalnak lennünk, mert amikor a lázadás életkorában voltunk, akkor a lázadásunknak történelmi célja lehetett: megszüntetni a kommunizmust, és felépíteni a helyébe a saját világunkat.

Ez a lázadás tehát nemcsak rombolt, hanem épített is. A magyarság kisebbségi létben itt, Felvidéken a megmaradásért küzdött, aminek sok megnyilvánulási formája volt: a színház, az irodalom, a regények, glosszák és esszék, és a közösségi élet szervezése a CSEMADOK-ban, klubokban, művelődési táborokban . Akkoriban mindennek értelmet adott az új, teljesebb és szabad élet felé való törekvés: ez vitte mindenhova, a színjátszó körtől a határon túli kirándulásokig az itteni diákokat.

Ennek az építési szándéknak a Felvidéken, Tóth Károly és a körülötte szerveződő baráti kör az egyik ikonikus szereplője volt a rendszerváltozást megelőző évtizedben. Az ő körének az egyik közös nevezőjét az a meggyőződés alkotta, hogy a demokráciát nem lehet az államalkotó nemzetek szabadsága nélkül elképzelni: a magyarok és a szlovákok szabadsága egymás nélkül elképzelhetetlen és ezért ennek érdekében össze kell fogni. Lényegében az egykor a szabadságharcban résztvevő lengyel légiók jelszavával fejezhető ki ez az életérzés: „a ti és a mi szabadságunkért”!

Egyértelmű volt, hogy amikor a magyarság – például a magyar nyelvű iskolák – fennmaradásáért indítottak közösségi akciót Tóth Károlyék, akkor a demokratikusabb világért is küzdöttek. A szabadság egyesít – ez egy liberális eszme. Óvatosan mondom, mert a liberalizmus mára – legalábbis konzervatív körökben – egyfajta szitokszóvá degradálódott. S nem véletlenül, hanem azért, mert sokszor az eredeti tartalmától megfosztva használják ezt a kifejezést.

Tóth Károly és nemzedéke – akár annak tartotta magát, akár nem – egyike volt az utolsó liberálisoknak a szó eredeti értelmében. Annak a liberális gondolkodásnak a képviselője volt, amelyiket később megpróbáltunk, különösen a FIDESZ előd közösségeiben a „nemzeti” jelzővel kiegészíteni: „nemzeti liberalizmus”, érzékeltetve, hogy ez a szabadelvűség a nemzeti keretek között és egyszerre az egyén és a nemzet/a kisebbségi közösség érdekében tartotta központi értéknek a szabadságot.

Ez Kossuthék idejében még természetes volt, de ma már muszáj kimondani, hogy nemcsak volt, hanem van is/lenne is létjogosultsága. Mint ahogy természetesen a vele való vitatkozásnak is volt és van létjogosultsága. (Nem is lenne liberális, ha nem lehetne vitatkozni vele.) A vele való vitatkozásnak az egyik legismertebb személyiségét, Duray Miklóst nem olyan régen temettük. Ő is elismerte, hogy a szabadság csak közös lehet, de nem tartotta reálisnak, hogy közösen – közös struktúrák között, közös pártban – folyjék érte a harc.

Ebből a vitából alakult ki az eredeti felvidéki magyar pártrendszer: a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés kettőssége, majd a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal kiegészített hármassága. Ezek a viták, meggyőződésem szerint valahogy hasonlóan fognak bevonulni a történelembe, mint Kossuth és Széchenyi vitái, amelyek a maguk korában vérre mentek, és mégis együtt alkotják a magyar történelmi/szellemi örökséget.

Ha napjainkban közös nevezőket akarunk építeni, akkor valószínűleg elsősorban nem azt kell taglalni, hogy a maga idejében kinek volt igaza: Kossuthnak vagy Széchényinek, Tóth Károlynak vagy Duray Miklósnak, hanem azt kell meglátnunk, hogy amikor ezek a nagy eleink fiatalok voltak, akkor elhatározták, hogy felépítik saját világukat. És ennek az elhatározásnak a jegyében élték le az életüket.

Ez egy ilyen kor volt – emberek életüket szentelték egy ügynek. A világ – sem a nagyvilág, sem a szlovákiai világ, sem a magyar világ – nem lett feltétlenül olyan, mint amilyennek ők megálmodták. Mégis kár lett volna, ha nem álmodnak, és nem ennek az álomnak a hatása alatt élik le az életüket. Az ő álmaik nélkül és az álmaik jegyében fogant tettrekészségük nélkül a világ más lenne és rosszabb lenne, mint amilyen.

Ezt érdemes tőlük eltanulnia minden nemzedéknek. És hozzájuk hasonlóan kell megálmodnia és megkísérelnie berendezni saját világát minden nemzedéknek. S ha ezt tesszük, méltó hordozói leszünk örökségüknek.

Öllös László

Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy itt van. Nekem nem könnyű Karcsiról beszélnem. Egyetemista korom óta szobatársak voltunk, és végig ment az életünk gyakorlatilag egészen a haláláig.

Nézzék el nekem hébe-hóba megakadok. Karcsi világa a gyakorlat világa volt. Akkor érezte eredményesnek magát, ha összekapcsolta azokat, akik szerinte együtt többre vihették, a tető alá hozta azt az eseményt, intézményt, amelyik a megoldás lehetőségét nyitotta meg.

Karcsi szervezett. Aprólékos, pontos, alapos, kitartó munkával. Felsorolni is nehéz azokat a szervezeteket, amelyek megszületésében, működésében kulcsszerepet játszott.

A legismertebbek egész közösségünk életét formálták, de a ritkában emlegetettek, is megtudnának tölteni egy egész emberi életet. Voltak hibás döntései is jócskán. Ezekről ritkán beszélt, de időről időre összegyűltek benne, és akkor megpróbált számot vetni velük.

Ebben rejlett erejének legjava. Nem vált olyanná, aki tévedhetetlennek tartja magát. Sőt, így képes maradt arra, hogy változtasson, talpra álljon, ismét, és ismét.

Ilyenkor korrigált, gondolkodott, és másba fogott. Újabb elképzelést emelve a magasba, hogy az megint életre kelljen. Hogy mi a közös mindabban, amibe belefogott?

Az a közügyek szeretete. Kacsi álmai alighanem a világ körül forogtak. Valami jelentőset akart megindítani újból és újból.

Olyat, ami fontos, jó az embereknek, és úgy tette ezt, hogy összehozta őket. Újságban, irodalmi színpadban, politikai párban, intézetben, bármiben, amiből a közjó valamilyen eleme nőhetett ki. Legyünk konkrétak.

Összeraktam, mik is voltak ezek. Ha össze is vontam néhányat, 15 jelentős szervezethez, mozgalomhoz jutottam el. Nézzük őket.

Fiatal korában, amikor megismertem, a Vág Irodalmi Színpad egyik fontos szereplője volt. Hogy a fiatalok megértsék, a kommunizmus idején az irodalmi színpad az a önkifejezésünk egy alapvető lehetséges módja volt, amit nem tiltottak be. Amiben el lehetett mondani dolgokat, nyilvánvalóan nem fogalmilag, hanem a művészet eszközeivel, de mégiscsak el lehetett.

Egyszer tiltottak be bennünket az a televízió volt, ahol nem történt. Ott is megjelent, hogy Vág irodalmi színpad még, ami mielőtt én belekerültem volna, díjakat nyert. A tévébe is felléphetett volna, csak akkor gond volt, mert a rendezőnek nem tetszett az, amit látott.

A második, a József Attila ifjúsági klub vezetősége. Ez, mint a mai napi, Pozsony legjelentősebb magyar diákklubja. Hát, Karcsi egyike volt két éven keresztül a vezetőség magjának.

A magyarországi ellenzéki kapcsolatok. Karcsi nagyon intenzíven részt vett a rendszer ellenzékének magyarországi munkájában, tevékenységében, képzéseiben stb. stb.

1987 és 90 között a Madách könyv és lapkiadó szakszerkesztője lett. Kutatóintézeti elképzelései már itt megjelennek. Az Új Mindenes gyűjteménynek egyik fontos mozgatója volt.

Nem lehetett szlováki-magyar tudományszövegeket csak úgy megjelentetni abban az időben. Ez egy ilyen gyűjteményes formában valamennyire lehetségessé vált. Az Iródia szépirodalmi mozgalom egyik szintén fontos résztvevője volt.

Ez egy új írógenerációt emelt a magasba, szintén lehetőségként eljött egészen a folyóiratig, amíg aztán betiltják a végén. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága ő is tagja volt annak a fiatalabb generációnak, aki gyakorlatilag segített a legfőbb szervezőjének, Duray Miklósnak, és aztán amikor ő Amerikába távozik, akkor majd másfél éven keresztül ez a társaság viszi. Hát Karcsi ennek abszolúte motorja volt.

Aláírások, tiltakozások a forradalmat megelőzőek. Ezt egyetlenül Karcsi vitte, csinálta, szervezte. A Magyar PEN klub Pozsony alapítótagja, nem kell ehhez mondanom semmit se.

Tóth Lajos, ismert, történelmilegi már jelentősnek mondható születésnapjának egyik kulcsfontosságú szervezője, közvetlenül a forradalmat megelőzően, illetve hát pont akkor. A független Magyar Kezdeményezés és a Magyar Polgári Párt alapítója, Sándor Nóra és Tóth Károly lakásán születik meg ez a szervezet. 90-91-ben elnöke, 92-től főtitkára, majd 98-ig alelnöke volt.

A Márai Sándor Alapítvány kuratóriumának a tagja. Ezt sem kell részleteznem, hogy miféle mozgásokat indított be ez az alapítvány a szellemi életünkben. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1996-os alapítójában az elképzelés tőle származott.

Itt kőintézményt kell építeni. Ilyet nem sikerült a két világháború között se, hát most lássuk hozzá és építsünk fel. Ez egy összevont fogalom, mert a Fórum Intézet kapcsán aztán számos önálló értékelésbíró dolog indult be az ő segítségével.

Tehát a Fórum ágaiban és bogaiban mind benne volt. A projektumokban, a könyvkiadás megindításánál, az egyetlen szlováki-magyar tudományos folyóirat megalapításánál, felszerelés, építkezés stb. Kulcsfontosságú szerepet játszott, az 1999 és 2003 között zajlott civil képzésben. Ez az a képzési folyamat, amivel az egész szlováki-magyar civil társak nagy része talpra áll.

Szerveztetek százai alakulnak ennek a képzésnek a segítségével. A Fórum Klub megalapítása az volt az ő alapelve, hogy egy kutatóintézet nem létezhet csak magáért. A nyilvánosságért is léteznie kell.

Kérem, szervezzünk egy klubot, ahol az emberek ellátogathatnak és előadások, sorozatát hallgathatják. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának egyik fontos alapítója, egy időben szóvivője is. Tudjuk jól, hogy a már talpra állt szlováki magyar civil társadalomról is úgy gondolta, hogy ezt is valahogy egységbe kell hozni.

Alapítsunk egy szervet, amelyik koordinál és amelyik összefoglalja az egészet. Ez lett a szlováki-magyar kerekasztala csúcs időszakában rengeteg sok taggal, koordinációs bizottsággal, nyilatkozatokkal, álláspontokkal, konferenciákkal, mindenfélével. Hát azt hiszem, hogy a helyzet elég világos.

Hogy kiről van itt szó? Karcsit mindenki higgadt, megfontolt embernek megtartotta, aki megválogatja a szavait, alaposan átgondolja és mérlegeli a tetteit. Ám a valóságban minden volt, de nyugodt az nem… elnézést.

A valóság, és amit láttunk, azok nagyon elváltak egymástól. Ő benne folyamatosan forrt a soron következő lépés. Az elakadás továbblendítése.

És ez a feszültség mozgatta, űzte, hajtotta, és fogyasztotta. Környezetének, tehát nekünk – ez a vele kapcsolatos legerősebb élmény. Kacsi teret nyitott nekünk, hogy tegyünk valamit a többi elsősorban rajtunk áll.

Orosz Örs

Köszönöm szépen, Öllös Laci megrázó szavaid. Az utolsó néhány gondolat és energia, vagy a néhány gondolatban megfogalmazott energia az, amely a mi nemzedékünknek példát tudott mutatni, amikor az egyetem elvégzése után hazatértünk szülőföldünkre, és a félelem nélkül életérzését velénk tudta plántálni. A hosszú sort két intézménnyel egészíteném ki.

A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalommal, ahol Kacsi bátorítóként nem avatkozott be, de bátorított bennünket a cselekvésre, és a Félelem nélkül/Sine metu egyesület, amelyet a Fórum Intézet talaján alapítottunk 14 évvel ezelőtt. Én nem készültem beszéddel, ezt sokkal szebben megtették az előttem szólók, úgyhogy nem is folytatom tovább. Engedjék meg, hogy felkérjem Sándor Eleonórát, Tóth Károly özvegyét, hogy mondja el.

Sándor Eleonóra

Köszönöm Örs! Nagyon nehéz ehhez bármi hozzátenni, de talán annyit, hogy Kacsi nagyon szerette Gömört, szerette a jóízű vitákat, szerette a nyüzsgést, szeretett a fiatalok között lenni, és életét többek között a civilek mozgósítására tette fel. Tehát ha már egyszer szobor, akkor ez talán a lehető legjobb hely.

És ha egyszer bármilyen okból ennek nyoma veszik, akkor Örs a garancia arra, hogy valami elhagyatott fészerből vagy a föld alól előkeríti és restaurálja. Karcsi személyiségének közéleti része az közkincs. Bárki érezheti részben, vagy egészben inspirálónak, de akár átértelmezve is meríthet belőle ihletet.

De erről beszélt Laci, beszélt Zsolt, én most így özvegyi minőségemben vagyok, mert ő férj, apa, testvér, nagybácsi is volt, ezért a megjelent és a távol levő családtagok nevében is szeretném megköszönni, hogy ennyien megtartottátok őt emlékezetetekben. Köszönjük, további jó táborozást idén, és remélem, hogy még sok-sok évig. Köszönöm.