A legeredetibb gondolkodású matematikus, Bolyai János

220 esztendeje született Kolozsváron Bolyai János matematikus. Apja, Bolyai Farkas matematikus különös gonddal nevelte és irányította a matematika felé, de vívásra, hegedűjátékra, zenei ismeretekre is oktatta. (A legenda szerint később előfordult, hogy János egymás után 13 tiszttársával párbajozott azzal a kikötéssel, hogy minden újabb párbaj előtt hegedülhessen kicsit.)

A „parallelákkal” foglalkozva fedezte fel, hogy a sokat vitatott euklideszi V. posztulátum (XI. axióma) – mely szerint egy ponton át egy adott egyeneshez csak egy párhuzamos egyenes húzható – helyettesíthető azzal az állítással, hogy a végtelen nagy sugarú körvonal: egyenes. Bolyai egy új geometriai rendszert épített ki, amelyből az euklideszi V. posztulátumot, mint nélkülözhetőt, kihagyta.

1825-ben átadta atyjának az euklidészi és nem euklidészi geometriát is magában foglaló „abszolút geometria” első megfogalmazását, Farkas azonban nem tudott az euklideszi szemlélettől elszakadni, s nem értette meg fia gondolatait. Bolyai János műve 1832-ben, apja Tentamen című művének függelékeként (Appendix) látott napvilágot. Egy különlenyomatot az ünnepelt német matematikus Gaussnak is elküldtek, aki válaszában – önmagát dicsérve – közölte: ezt a gondolatmenetet ő már régebben végigjárta, de nem tette közzé. A levél mélységesen lesújtotta a Bolyaiakat.

Lembergi állomáshelyén, már betegen adott végső formát Scientia Spatii (A tér tudománya) című művének. 

Bolyai szigorú axiómákra alapozva létre akart hozni egy teljes geometriai rendszert, ám ez töredék maradt. Kidolgozta a képzetes, illetve komplex számok szerepét az abszolút geometriában – e művét sem értették meg a kortársak. A nem euklidészi geometriához tőle függetlenül eljutott Lobacsevszkij munkáját tanulmányozva annak érdemeit elismerte, bár még emögött is Gauss cselszövését gyanította. Utolsó éveiben egy Üdvtan megírásával foglalkozott, melyben az abszolút geometriához kapcsolódó filozófiai nézeteit fejtette ki. Hosszas betegeskedés után 1860. január 27-én halt meg, életművének jelentőségét csak ezután ismerték fel. Emlékére a Magyar Tudományos Akadémia díjat alapított, a Holdon kráter viseli nevét.

Végül egy különleges filmdokumentum:

1920. január 21-én született Schnedarek Ervin, Marosvásárhely legendás filmese és pedagógusa. 1970-ben Kovács István forgatókönyve nyomán dokumentumriportot készített a Román televízió Magyar Adása számára a két világhírű matematikusról: Bolyai Farkasról és fiáról, Bolyai Jánosról. A Teleki Tékában működő Bolyai ereklyemúzeum részletes bemutatásával, Németh László, A két Bolyai című drámájának rövid részletével, amelyet a marosvásárhelyi színház vitt színpadra 1970-ben, betekintést nyerünk a két matematikus életébe, munkásságába, és nem utolsó sorban a két tudós apa-fia kapcsolatába.

A film készítői: Kovács István, Schnedarek Ervin
Rovatszerkesztő: Szilágyi Gödri Ildikó
Utómunka: T. Bányai Péter
Archívum kezelő: Rostás Emília
Fordító: Szakáts Zoltán