Csodagyerekből a XX. század egyik legnagyobb hatású muzsikusa: Szigeti József

130 éve született Szigeti József világhírű hegedűművész. Zenész családban született, gyermekkorát egy erdélyi kisvárosban töltötte. Hamar kiderült, hogy tehetsége van a hegedűhöz, így édesapjával Budapestre költöztek, ahol Hubay Jenő tanítványa lett a Zeneakadémián. 13 éves korában kezdett hangversenyezni, 1905-ben Berlinben és Drezdában, 1906-ban Londonban nagy sikert aratott szereplésével. Genfben, Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban is élt.

A Máramarosszigeten nevelkedett Szigeti tehetsége korán megmutatkozott, felkerült Budapestre, ahol a Zeneakadémián Hubay Jenő osztályába került, és olyan csoporttársakkal indulhatott pályája, mint amilyen Vecsey Ferenc, Telmányi Emil, Arányi Jelly vagy Geyer Stefi. Már gyerekként levette lábáról a közönségét, ahogyan a Zalai Közlönyből is megtudhatjuk ezt, amelyben a tizenegy éves hegedűs játékáról olvashatunk:

„A csodagyermekek megjelenésétől mi mindig valami rendkívüli hatást várunk, de Szigeti Józsika nem csodagyermek, csak rendkívül rokonszenves szép fiúcska, tengermély kék szemekkel és szőke hajjal. Tehetsége azonban korához képest tüneményes. Nehézségek ő reá nézve nem léteznek. Duplafogások, üveghangok, szédítő gyors variációk oly könnyedséggel pattannak ki a húrjából, mintha az ilyen mesterséget tanulni sem kellene.”

Berlinben is nagy sikerrel mutatkozott be a kis Szigeti Bach Chaconne-jával, Ernst fisz-moll hegedűversenyével és Paganini Boszorkánytáncával, majd nemsokára – Cziffra Györgyhöz hasonlóan – egy cirkusz és varietészínházban vállalt fellépéseket Frankfurtban, Szulagi néven. Megismerkedett az akkor már idős Joachim Józseffel, Brahms egykori barátjával és muzsikustársával, majd Angliában is bemutatkozott, ami után lassacskán más országokat is meghódított, amerikai debütálását pedig Stokowski segítette.

Közel állt hozzá a XX. század zenéje, hiszen többek között a szerző vezényletével játszhatta Busoni hegedűversenyét, Kreisler igen nagyra tartotta művészetét, ő mutatta be Bloch koncertjét, lemezfelvételt készített Stravinsky-val, de elsőként játszott a nemzetközileg ismert művészek közül a Szovjetunióban is, ahol barátságot kötött Prokofjevvel. Az utóbbi művet is ajánlott neki, ahogyan tette ezt még a nagyok közül Bloch, Casella, Cowell és természetesen Bartók is.

Bartókkal való megismerkedése után többször szerepeltek együtt, a komponista Szigetinek ajánlotta híres Első rapszódiáj át, amit rendszeresen előadtak együtt, de az ő érdeme volt Bartók Benny Goodmannel való megismerkedése, amelynek eredménye lett a Kontrasztok , vagy Koussevitzky felkérése a Concerto megírására. Közös repertoárjukon volt a huszadik századi műveken kívül Bach, Mozart és Beethoven: talán leggyakrabban, legmeggyőzőbben Beethoven Kreutzer-szonátá ját játszották, amely darab kapcsán Bartók játékáról a nagy zenekritikus, Tóth Aladár azt írta 1926-ban a Nyugat hasábjain, hogy „úgy játssza […], mintha előtte senki sem játszotta volna”. Szigetiben kritikusai nem pusztán a virtuózt látták, hanem ahogyan Tóth Aladár is jellemzi: „gyönyörűség itt a bravúros hangszerkezelés ördöngös fizikai fölénye, ahogy az a merész instrumentális fantázia hihetetlen szellemi gazdagságával párosul”, vagy ahogyan Csáth Géza fogalmaz: „a művészete izmos és tiszta; bizonyos feminin puhaság van benne, de emellett értelem, föltétlen technika és muzikalitás”.

Egyike volt az első nemzetközi hírű művészeknek, akik az 1920-as években a Szovjetunióban koncerteztek. Klasszikus és főleg modern művek (Bartók; Ravel; Stravinsky; Prokofjev) egyik legismertebb interpretátora volt. 1960-ban abbahagyta a hangversenyezést. 1973-as haláláig tanítással és írással foglalta el magát.

Kapcsolódó:

„Művészete izmos és tiszta” – In memoriam Szigeti József