125 éve avatták orvossá • Hugonnai Vilma

125 éve avatták orvossá • Hugonnai Vilma a legelső magyar orvosnő: Zürichben tanult és szerezte meg orvosi diplomáját 32 évesen, amit 17 évvel később a Semmelweis Egyetem jogelőd intézményében védett meg. Az orvosi szigorlatokat 1897-ben tette le, és még abban az évben doktorrá avatták itthon. Emlékét többek között a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbje mellett álló, róla elnevezett tér is őrzi, 2010 óta pedig Hugonnai Vilma emlékéremmel ismerik el az egyetemen a fiatal orvos-oktató vagy kutatónőket.

Hugonnai Vilma

Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án a gróf Szentgyörgyi Hugonnai család ötödik gyermekeként született a Nagytétényi kastélyban – a 30 szobás barokk épület napjainkban Iparművészeti Múzeumként látogatható. A kor, melyben született, nem kedvezett sem a szokványostól eltérő női vágyaknak, sem az egyenjogúságnak.

Alig volt 17 éves, amikor Madách Imre megtartotta emlékezetes, 1864-es akadémiai székfoglaló beszédét, melyben az író-politikusnak a következő mondatok hagyták el a száját:

„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad, és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.”

Ezek után nem meglepő, hogy az első magyar orvosnő nem Magyarországon, hanem Svájcban szerezte meg diplomáját. Az oklevele honosíttatásának rögös útján elindulva pedig végül az egyik első nőjogi aktivista is vált belőle.

A kis Vilma, talán édesanyja tüdőbajából adódóan már gyermekként érdeklődést mutatott a természettudományok és a gyógyítás iránt. Fivéreivel ellentétben azonban nem járhatott sem gimnáziumba, sem egyetemre. Az akkori szokásoknak megfelelően csak az úrilányok hagyományos ismereteit sajátíthatta el Prebstel Mária pesti leánynevelő intézetében. Az iskola végeztével, 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, akivel nem sok közös témájuk akadt. A báró jóval idősebb volt nála, és nemigen értette felesége tudományok iránti érdeklődését. Őt magát jobban lekötötte a kaszinó és a kártya. Első gyermekük, György 1866-ban született. Őt még további két fiú követte, Kálmán és Béla, ám nem sokkal születésüket követően mindketten meghaltak.

A boldogtalan fiatalasszony kezébe 1869-ben került a Hon című lap egyik újságcikke, mely arról írt, hogy a Zürichi Orvosi Egyetem megnyitotta a kapuit a nők előtt is. Bár férje anyagilag nem támogatta kiutazását és tanulmányait, beleegyezését adta hozzá – enélkül akkoriban nem jelentkezhetett volna az egyetemre. Az asszony akkor hatéves kisfiát a családra bízta, ő maga pedig útnak indult, és megkezdte orvosi egyetemi tanulmányait Svájcban. A tanulás mellett dolgozott, és szegényes panziókban húzta meg magát. Ekkoriban hagyta el nevéből a nemesi rangra utaló „y” végződést is. 1879-es doktorálását követően még másfél évig dolgozott az egyetem sebészeti klinikáján, mielőtt visszatért volna Magyarországra.

Otthon azonban hiába próbálta honosíttatni diplomáját, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter nem engedélyezte – tudván, hogy precedensértékű lépés lenne, melyet követően a nők számára határon belül is megnyílna az orvosi pálya. A miniszterrel több ízben is találkozott Hugonnai Vilma, amiről így írt naplójában:

„Mind a két audientzián, melyekben a kegyelmes Urnál részesültem hangsúlyoztatta, hogy: a nők felforgatnák az államot, ha a tudományos téren egyenjogosítattnának a férfiakkal. De meg micsoda alapokon nyugodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyelleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke – mondtam erre.”

1879-ben hazatért. Diplomáját Magyarországon nem ismerték el hivatalosan, csak bábaasszonyként dolgozhatott. Hugonnai Vilma úgy érezte, megalázták, nem a grófnőt „mert a születési cím alárendelt előttem, de mint tudornő, mely címet hazám sem vonhat meg tőlem, habár megvonhatja a jogokat, melyek az itt előírt szigorlatok letétele után velejárnak.” Ismeretterjesztő előadásokat tartott. Egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, ahol ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást. Egy ideig az ő vezetése alatt működött a Magyar Bábák Egyesülete.

Forrás: Éva magazin

1884-ben, 42 éves korában törvényesen elválik Szilassy Györgytől. Második 1887-ben kötött házasságából 1888-ban született Vilma lányuk. Férje Wartha Vince, műegyetemi tanár, vegyész-akadémikus. Ez a házasság már sikeres. Mindketten rajonganak a tudományért. Támogatta munkáját. Késő este is elkísérte betegeihez nagyra becsült asszonyát.

Könyveket, cikkeket írt, többek között „A ragadós betegségekről és azok ellen való védekezésről”. A nők képzéséért szállt síkra, amikor „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát publikálta. 1895-ben a király elhatározásaként engedélyezték, hogy nők is látogathassák az egyetemi előadásokat orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti fakultáson.

Újból kérvényezte diplomájának elfogadását, de ismét vizsgáznia kellett. Vilma ugyanolyan örömmel vetette magát a tanulásba, mint az egyetemi éveiben. Kitűnőre vizsgázott mindenből. Az avatásra 1897. május 14-én került sor. Egyetlen nő volt a rengeteg felavatandó diák között, de a padokban már ott ültek az első- és másodéves diáklányok is. 

Hivatalosan 50 évesen kezdhette meg orvosi munkáját, több mint húsz évvel a diploma megszerzése után. 1907-ben jelent meg „A nő mint háziorvos” című fordítása.

Magánélete azonban tragikusan alakult; 1908-ban elvesztette lányát tbc-ben, férje pedig Parkinson-kórban meghalt. Wartha Vince halála utáni időkből alig tudunk valamit életéről.

1914-ben, 67 évesen elvégezte a hadisebészeti tanfolyamot. 14 településen létesített betegápolói állomásokat, ahol 84 magyar okleveles doktornő, valamint rengeteg nővér dolgozott. Orvosi munkáját 1915-ben hadiékítményes II. osztályú érdemjellel tüntették ki.

1922. március 25-én szívszélhűdésben halt meg. Katona Ibolya így méltatta munkásságát: „Nem vitte előre új elmélet, tudományos módszerek feltalálásával az orvostudományt, de az a sok idő, amit egészségügyi felvilágosító előadásokkal üzemekben, műhelyekben töltött, történelmi értékű dokumentumai annak, hogy mint gyakorló orvos felismerte: egy nép egészségügyi kultúrája csak úgy emelkedhet, ha az egészségügyi ismereteket széles körben terjesztik. Hugonnai Vilma ennek az eszmének bátor előharcosa volt.

Fent:

Az 1800-as években okos és céltudatos nőnek lenni igen nehéz volt. Pláne, ha az a bizonyos hölgy olyan hivatást választott magának, amit addig csak férfiak űzhettek. Hugonnai Vilma orvosi pályára vágyott és addig küzdött, míg be nem váltotta álmát. Diplomára ugyan Svájcban tett szert, de orvossá itt Magyarországon vált, így ő lett az első magyar orvosnő. A Novum TV felvétele.

(Visited 39 times, 39 visits today)

További hasonló témájú videók