Izsó Miklós, aki a magyar nemzeti szobrászatot európai szintre emelte

190 éve született Izsó Miklós, a XIX. század második felének legsajátosabb szobrász egyénisége. Ő az első – sokáig az egyetlen –, aki a magyar szobrászatot erős nemzeti színezettel egyetemes európai szintre emeli. Mintegy párhuzamos jelensége annak a népi-nemzeti felfogásnak, amely Petőfi és Arany, illetve Erkel és Liszt művészetében jelentkezett.

Fenti videó: Ludmann Mihály művészettörténész előadásának részlete a szobrászművészről

A család eredeti neve Icsó volt, aztán 1840-ben, mikor a sárospataki Református Kollégium diákja lett a nevét Icsó helyett tévesen Isó – ejtve: Izsó- alakban jegyezték be az iskola tanulói közé, így kapta halhatatlan művésznevét. 1847 nyarán otthagyta a „Bodrog-parti Athént”, és kőfaragó-legénynek állt Jakovetz Antal rimaszombati műhelyébe.

1849 februárjában, alig 17 és fél évesen önként a szabadságharc katonájának állt, és 19 ütközetben vett részt.

A szabadságharc bukása után szülőföldjén húzta meg magát, majd ismét Rimaszombatba vette az irányt, folytatva a kőfaragó-munkát. Itt kezdett komolyabban foglalkozni a szobrászattal, miután mestere javaslatára 1853-tól időnként segédkezett az élete utolsó éveit szülővárosában töltő Ferenczy Istvánnak, a kor legnevesebb magyar szobrászművészének. Ferenczy 1856 májusában bizonyítványt állított ki számára Izsó szobrászati képzéséről. Ennek birtokában magasabb szintű tanulmányokba kezdett előbb Bécsben, majd 1859-től Münchenben, Európa egyik leghíresebb művészeti akadémiáján.

Diplomáját 1862-ben kapta meg. 1861-ben elkészítette élete egyik főművét, a Búsuló juhász (eredetileg csak Juhász) című szobrát, ami egy csapásra ismertté tette a nevét. Itthon carrarai fehér márványból kifaragta Arany János, Egressy Gábor és Almási Balogh Pál portréját. Népéleti jeleneteket, emlékműterveket, táncoló alakokat ábrázoló terrakotta szobrocskákat formázott tanulmány-jelleggel, emellett kőfaragó-munkákat is vállalt.

A Magyar Tudományos Akadémia épülő székházának külső falára ő mintázta meg Révai Miklós nyelvtudós egészalakos szobrát,1864-ben. A képességeihez igazán méltó megbízást azonban csak 1866-ban kapott Debrecen városától. A Csokonai-emlékszobor megalkotására kérték fel. A nagyszerűen sikerült művet 1871-ben leplezték le, s napjainkban is az egyik legszebb magyar köztéri szobornak tartják.

A Csokonai-szobor sikerének köszönhetően több megrendelést is kapott köztéri szobrok elkészítésére, többek között Dugonics András, Széchenyi István, Petőfi Sándor alakjának megformázására, de 1875. május 28-án bekövetkezett váratlan halála miatt ezeket már mások valósították meg. Izsófalván mellszobra – melyet Szabó Gábor készített 1968-ban –, és Egressy Gáborról készült alkotásának 2001-es bronzmásolata látható, utcát és intézményeket neveztek el róla, továbbá minden év szeptemberében Izsó Miklós Emlékhetet tartanak neves szülöttük tiszteletére.

Izsó Miklós művei

Kapcsolódó:

Ilyenek is lehettek volna Budapest hídjai

 

(Visited 22 times, 3 visits today)
%d bloggers like this: