Nagy László költői pályájának kritikus időszakában, 1962 körül írta József Attilához címzett versét, mely 1965-ben a Himnusz minden időben című kötetben látott napvilágot.
1956 után a hivatalos kultúrpolitika „antiszocialistának” bélyegezte úgy Nagy Lászlót, mint lírai alkotásait, ezért versei 1965-ig nem jelenhettek meg. A silentium idején keletkezett művek a fojtogató politikai közegben igen gyakran a költői feladat vállalásának fontosságát, ugyanakkor a költészet jövőjébe vetett hit megingását dolgozzák fel.
E kettősség jellemzi a költő síremlékét is díszítő ars poetikus Ki viszi át a Szerelmet című alkotást, és kétségeinek legyőzése érdekében idézi fel Nagy László József Attila életét és szellemiségét a költőelődhöz címzett versében.
A költészet napja alkalmából elmondja: Haraszti Mária.