410 éve fedezte fel Galilei a Jupiter 4 holdját

0 nézet

0 szereti

2020. január 7. kedd

410 évvel ezelőtt, 1610. január 7-én történt, hogy Galileo Galilei először említette meg egy levélben: felfedezett három új égitestet a Jupiter környékén.Később még egyet talált; ez a 4 hold lett az Io, az Európé, a Ganümédész és a Kallisztó nevet kapta.

A Galilei-holdak montázsa Fentről lefelé az Io, az Európé, a Ganümédész és a Kallisztó Forrás: NASA

Nem szabad elfelejtenünk, hogy abban a korban – bár Kopernikusz már az előző évszázadban előadta saját elméletét – még a Föld-középpontú világkép volt elfogadott, így Galilei joggal feltételezte, hogy három mozdulatlan égitestet talált. Szerencsére január 8-tól március 2-ig folytatta megfigyeléseit, melyek során nemcsak egy negyedik égitestet talált, hanem az is kiderült, hogy ezek mozgásban vannak.

A felfedezés tehát valójában nem azért fontos, mert ismertté vált a Jupiter (jelenleg ismert) 69 holdja közül a négy legnagyobb, hanem azért, mert ezek nem a Föld körül keringtek, ami értelemszerűen szembement a Föld-központúsággal.

Persze abból négy évszázaddal ezelőtt sem lehetett megélni, hogy az ember vadi új égitesteket talál a vadi új, 20-szoros nagyítású teleszkópjával – sőt, a házi barkácsolt teleszkóp alkatrészeit is valamiből ki kellett fizetni –, ezért Galileo akkoriban a híres Medici család alkalmazásában állt.

Matematikát tanított 1605-től annak a Cosimo de’ Medicinek, aki 1609-ben megörökölte a toszkánai nagyhercegséget. Természetesen Galilei jóban akart maradni mecénásával, ezért valószínűleg további anyagi támogatások reményében (1610. február 13-i levelében) felajánlotta, hogy róla nevezi el az égitesteket.

Egyetlen kérdése az volt, hogy Cosmica Sidera (Cosimo csillagai) vagy Medicea Sidera (Medici csillagok) legyen a név – az utóbbi a Medici-klán mind a négy testvérét (Cosimo, Francesco, Carlo és Lorenzo) örökítette volna meg. A nagyherceg az utóbbi megoldást preferálta.

Hogy akkor miért úgy ismerjük őket manapság, mint a Galilei-holdak, melynek nevei (Jupitertől számított átlagos keringési távolságuk növekvő sorrendjében) Io, Európé, Ganümédész és Kallisztó? Nos, ehhez egy Simon Marius nevű úriembernek van köze, aki 1614-ben azt állította, hogy Galileinél korábban fedezte fel az égitesteket és Zeusz (Jupiter görög megfelelőjének) négy szeretőjéről nevezte el őket.

Galilei persze azonnal tagadott és létrehozta azt a számozási rendszert, amit a holdak nevei mellett mai napig használunk – vagyis a bolygótól számított távolság alapján (esetünkben Jupiter) I, II, III és IV.

A 20. század közepén azonban elkezdték megtalálni a belső holdakat, ezért a számozás helyett végül Marius nevei maradtak fenn, együttesen viszont (elfogadott) felfedezőjük neve szerint hivatkozunk rájuk.

A Szaturnusz körül keringő újabb húsz holdat fedeztek fel csillagászok, ezzel a gázóriás legyűrte testvérét, a Jupitert a legtöbb holdért folytatott versenyben – jelentette be a Carnegie Tudományos Intézet hétfőn. A Szaturnusznak így már 82 holdja van, míg a Jupiternek csak 79 – írja a Science Alert.

A felfedezés nemcsak a Szaturnusz megismerésében segíthet, hanem újabb információkat adhat ahhoz is, hogy hogyan alakult ki a Naprendszerünk. Az eddig ismeretlen holdakat a hawaii Mauna Keán található Subaru űrtávcsővel figyelték meg.

Mindegyik új hold nagyjából 5 kilométer átmérőjű, 17 közülük pedig retrográd forgási iránnyal rendelkezik, vagyis a Szaturnusz forgásával ellentétes irányban mozog. Az egyikük a Szaturnusz jelenleg ismert legtávolabbi holdja lett. Két hold nagyjából két földi év alatt kerüli meg a gyűrűs bolygót. A távolabbi retrográd bolygók, valamint a prográd bolygók egyike több mint három év alatt ér körül pályáján.

A szakértők szerint valószínű, hogy további Szaturnusz-holdak várnak még felfedezésre, de a kisebb, egy kilométer átmérőjű égitestekhez nagyobb űrteleszkópra lesz szükség.

A kutatók a Szaturnusz holdjait három csoportba osztották: az egyik az északi csoport (retrográd holdak, mind az északi mitológia alakjairól kapja a nevét), a másik az inuit csoport (a neveik az eszkimó mitológiából jönnek), egy harmadik hold pedig a gall mitológia csoportjába került. A szakértők úgy vélik, hogy ezek a csoportok valaha külön-külön nagyobb holdakat alkottak, amelyek aztán darabjaira törtek.

Ugyanez a felosztás a Jupiter holdjai között is megtalálható, ezért a csillagászok feltételezik, hogy a két bolygó holdjai összeütköztek egymással, vagy a Naprendszerbe bejutó aszteroidákkal.

A kutatócsoport versenyt hirdetett az új holdak elnevezésére, a skandináv, a kelta vagy az eszkimó mitológia óriásai szolgálhatnak forrásul.

Kép: Carnegie Institution for Science/NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute/ Paolo Sartorio/Shutterstock

Kapcsolódó:

Itt a NASA bejelentése: vízpárát találtak a Jupiter egyik holdján