Anton Rubinstein, az orosz zene keresztapja

1829. november 28-án született a podolszki kormányzóságban. Egyéves volt, amikor Moldovából származó zsidó családja áttért a keresztény hitre, és Moszkvába költözött, ahol apja ceruzagyárat alapított. A fiú már kiskorában az irodalom és a zene közelébe került, apja több nyelven beszélt, első zongoraleckéit édesanyjától vette, s annyira tehetségesnek bizonyult, hogy első „igazi” zongoratanára ingyen vállalta oktatását.

A csodagyerek Párizsban megismerkedett Liszt Ferenccel és Chopinnel, Londonban fogadta Viktória királynő, zenei tanulmányait Berlinben folytatta, ahol Meyerbeerrel és Mendelssohnnal is ismeretséget kötött. Egy ideig szerény körülmények között élt Bécsben, zongoraórák adásából tartotta fenn magát. Apja halála után visszatért Oroszországba, ahol Jelena Pavlovna nagyhercegné, I. Miklós cár unokatestvére vette pártfogásába: zenei esteket szervezett számára, és kineveztette a cári udvar zongoristájának. Szédületes előadói pályafutása 1854-ben kezdődött, hatalmas sikerrel turnézott Európa-szerte, többször járt Magyarországon is.

Rubinstejn, aki azt vallotta, hogy a zene a „lelket emeli, és az embert nemesíti”, 1852-ben kérvényt adott be zeneiskola alapítására; a korábbi évszázados gyakorlat a zenei és táncképzést a művészeti akadémia fennhatósága alá rendelte. Törekvése egy évtizeddel később járt sikerrel: az 1859-ben létrejött Orosz Zenei Társaság zenei képzésére építve 1862. szeptember 20-án Szentpéterváron megnyílt az első orosz konzervatórium. Az intézmény művészeti igazgatója és a zongoratanszék első oktatója is ő lett. Hogy mennyire forradalmi ötlet volt az olyan zeneakadémia alapítása, amely a nemzeti jelleget előtérbe helyezi, jól illusztrálja a történet, miszerint sokan rácsodálkoztak arra, hogy orosz nyelven folyik majd ott az oktatás.

Az első évfolyam 179 diákja között ott volt Pjotr Csajkovszkij is, aki 1865-ben az első zeneszerzői diplomát is megszerezte.

A ma Rimszkij-Korszakov nevét viselő konzervatóriummal másfél évszázados fennállása során az orosz zenetörténet szinte valamennyi nagysága kapcsolatba került tanítványként vagy tanárként.

Rubinstejn szakmai és személyes okok miatt 1867-ben lemondott tisztségéről, és újabb koncertkörútra indult. Ekkor már a karmesteri pálcát is a kezébe vette, több alkalommal saját műveinek bemutatóját is ő dirigálta. Bécsben Liszt Krisztus-oratóriumát vezényelte, az orgonaszólamot a kor híres orgonistája, Josef Bruckner játszotta Liszt jelenlétében.

a következő években már a világ egyik legkeresettebb zongoraművészének számított. Többek között Henryk Wieniawski lengyel hegedűművésszel is turnézott, de miután kiderült, hogy gázsijuk aránytalanul oszlik meg, úgy játszották együtt hetvennél is több alkalommal Beethoven Kreutzer-szonátáját, hogy egy szót sem szóltak egymáshoz.

Minden idők egyik legnagyobb zongoraművészének játékát magával ragadó tűz, szenvedélyesség, ugyanakkor páratlan elegancia jellemezte, s mindez kiváló technikai tudással párosult.

A zenei nevelést mindennél fontosabbnak tartó Rubinstejn az 1880-as évek második felében „történelmi koncertsorozatot” szervezett: zenében és szóban is megismertette a közönséggel mintegy hatvan zeneszerző több száz művét, a barokktól a klasszikusokon át a kortárs orosz darabokig. A rendezvény bevételét – ahogy pályafutása során oly sokszor – jótékony célra fordította, ekkoriban hallotta őt először a tizenkét éves Szergej Rahmanyinov, akire életre szóló hatást gyakorolt.

Komponistaként a német romantikusokat követte, s számtalan zenei műfajban alkotott. Operái közül a legismertebb a Lermontov nyomán született Démon, a kiváló basszista, Saljapin kedvenc szerepe, amely Csajkovszkj Jevgenyij Anyegin című operájára is hatott. Legnagyobb szabású műve a Krisztus-oratórium, ezenfelül írt még öt zongoraversenyt, hat szimfonikus művet (az Óceán címűt Lisztnek dedikálta, s huszonkilenc évig dolgozott rajta), zongoradarabokat, vonósnégyeseket és egyéb kamarazenét.

Anton Rubinstejn 1894. november 20-án halt meg Szentpéterváron. Leghíresebb portréját a zenerajongó Ilja Repin festette 1887-ben.