Villon, a Gazember

Villon neve eredetileg nem is volt Villon: Montcorbier-ként született 1431-ben, 595 éve – abban az évben, amikor az angolok máglyára vitték a franciák hősnőjét, Jeanne d’Aarcot, s amikor már vége felé járt a százéves angol-francia háború. A lovagok váltakozó eredményű csatározásai után a francia parasztok, akiket csatára lelkesített Jeanne d’Arc, végül is kikergették Franciaországból a megszálló angolokat.

Maga a hős leány áldozatul esett, de hamarosan az ország felszabadult. Az újszülött Montcorbier apja nemsokára meghalt, valószínűleg elesett a végső ütközetek valamelyikében. Az özvegy anya áhítatos, műveletlen asszony volt. Szegények is voltak, de bizonnyal igénye sem volt fia taníttatására. Ám a további életutat másfelé irányította az özvegyasszony rokona, Guillaume de Villon apát, aki művelt pap volt, és magára vállalta a gyermek neveltetését.

Gyámja lett a fiúnak, korábban ő maga tanította, amikor pedig iskolássá érett, iskolába, majd felső iskolákba járatta. A leendő költő gyengéd szeretettel kapcsolódott mindvégig anyjához, de a tudós papot tartotta igazi atyjának, és az iskolákban már magát is Villonnak nevezte. Ezen a néven lett a híres párizsi egyetem hallgatója, ahol tudásra éhes, kitűnő tanulónak bizonyult és 21 éves korában elnyerte a doktori címet is…

Fent: François Villon: LEVÉL, melyet Françoise Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez – Faludy György átköltésében. Elmondja Kézdy György.

Adalékok Villon életművéhez:

„1461-es év nyarán Villont Meung-sur-Loire-ban Orléans püspöke, Thibaud d’Aussigny börtönbe záratta és megkínoztatta. Az okok nem ismeretesek. Egyesek azt feltételezik, hogy szentségtörő írásai miatt zárták a költőt börtönbe. Mások szerint valamiféle ereklyét lopott egy templomból, vagy vásári komédiások közé keveredett, ami a papoknak tiltott dolog volt. Az is lehetséges, hogy elcsábította a püspök unokahúgát. Egyik feltételezést sem sikerült a mai napig sem igazolni, de az bizonyos, hogy Thibault d’Aussigny törvénytelenül járt el, amikor a költőt papi státusától is megfosztotta, mivel ehhez csak Párizs püspökének lett volna joga.

Villon a börtönben írt Disputa Villon teste és szíve között című versében ezt írja: „Miért jártam így? – Elbódultál a kéjben. / − Mi közöd hozzá? – Kárát én is érzem.” Ez édeskevés ahhoz, hogy megtudjuk bebörtönzésének okát. Villon elkeseredett és dühös támadása a püspök ellen valószínűleg abból fakadt, hogy az úgy kezelte, mintha ő nem pap és költő, hanem a közönséges bűnöző lett volna.”

• • •

A Nem középiskolás fokon című irodalmi műsorban költőóriásokat mutatunk be lélektani szempontból. A sorozat előadója és szerkesztője: Dr. Hanisné Petró Valéria. A zenei szerkesztő Kónya Éva. Az animációs kisfilm szerkesztője Gál Gábor.