Megáldva és leköpve • François Villon 590
Párizsban született 1431. április 8-án. Ami keveset életéről tudunk, mindazt verseiből s néhány rendőrségi jegyzőkönyvből ismerjük.
François Villon a középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és legszubjektívebb francia költője.
A lírai költészet formai elemeit felhasználó, de témaválasztásában inkább a dolgok fonákját bemutató balladái és zsargonban írt versei hűen tükrözik magát a kort, a művelt költő hányatott, bűnös életét, mély vallásosságát.
A későbbi romantikus szerzők benne látták az „elátkozott költők” előfutárát.
Villon magyarítása Szász Károly révén 1878-ban kezdődött; a Nyugat első és második nemzedéke alakította ki a magyar Villont, ekkor váltak ismertté Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila fordításai s Villon ihletésű versei. Sajátos magyarítást jelentenek Faludy György átköltései (1937). Sok versét átültette magyarra Vas István is, de teljes életművét csak 1966-ban fordította le Mészöly Dezső.
Összeállításunkban több oldalról közelítjük meg Villon alkotásait és azok gazdag interpretációját.
Kicsi Hang Verséneklő Együttes. Lantos Borbély Katalin, Menyhárt József, Bertók István. A HeArt/Szívverés program gazdája az ANIMA Társaság, társszervezője az Ifjú Szivek Táncszínház, helyszíne annak színházterme és újonnan kialakított klubhelyisége volt. A 2011. október 18-án tartott koncert felvétele.