Herskó János 100

100 éve született Herskó János Kossuth-díjas és kétszeres Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár, színész, forgatókönyvíró.

Filozófia, művészettörténet és esztétika témakörökben folytatott egyetemi tanulmányokat a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1945 után kezdett el filmezéssel foglalkozni. Tanult Gertler Viktor filmiskolájában és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1945–49 között. 1949-ben diplomázott, és ettől kezdve rövidfilmrendező volt. 1949–51 között a moszkvai Filmművészeti Főiskola ösztöndíjasa és aspiránsa volt. Hazatérése után 1952–70 között tanított a főiskolán, melynek főigazgató-helyettese is volt. 1953-tól dolgozott játékfilmrendezőként. A Hunnia Filmstúdió vezetője lett a stúdió megalakulásától a váratlan külföldre távozásáig, ugyanis 1970-ben – az 1968-as európai események hatására – családostul (felesége: Herskó Anna) Svédországba emigrált. Stockholmban szintén egyetemi oktatóként dolgozott. 1994-től ismét a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett.

Kezdetben, mint legtöbb rendezőtársa, a szocializmus híve volt, a hatvanas évek közepére szatirikus szellemű kritikusa lett. A megalkudni megtanuló, majd minden megalkuvásra képtelen művész. Aki a hatalom birtokában ébredt rá, hogy nem tud és nem is akar a hatalmával élni. Aki akkor adta fel, amikor már nem csak másokért, hanem önmagáért is aggódni kezdett. Az ösztöne megsúgta, hogy ezen a ponton nincs más választása. Nem volt túlzottan termékeny alkotó, két rendezése közt rendszerint sok év telt el. Stanley Kubrickhoz hasonlóan ő is alaposan, sok önmarcangolás, változtatás és újragondolás után kezdett hozzá a munkához, és hosszas csendek követték egy-egy alkotását.

Ismertebb filmjei: Vasvirág (1958); Két emelet boldogság (1960); Párbeszéd (1963); Ha egyszer 20 év múlva… (1964); Szevasz Vera! (1967); N. N., a halál angyala (1970); Element of Crime – A bűn lélektana (1984); A kenyereslány balladája (1995); Országalma (1998).