Fritz von Uhde, aki Munkácsy Mihály tanítványa volt

115 éve hunyt el Fritz von Uhde (1848–1911) német festőművész, a realizmus és az impresszionizmus közötti átmeneti stílus, valamint a plein air festészet úttörője. Művei a társadalmi érzékenységről és a fényhatások mesteri kezeléséről ismertek.

Fritz von Uhde német festőművész kezdetben Munkácsy Mihály modorában festett előkelő zsánerképeket, később azonban áttért a vallásos festészetre és naturalista műveket alkotott. Nagy hatást gyakoroltak rá Max Liebermann és az általa megismert holland festészet szín- és fényhatásai.

Uhde 1883-ban Münchenben telepedett le, ahol több vallásos képsorozatot festett. A téma újszerű felfogásával több magyar művészre gyakorolt hatást, köztük például Zemplényi Tivadarra, Poll Hugóra vagy Ferenczy Károlyra.

Bibliai jeleneteit kortárs alakokkal népesítette be. Krisztus életéből nem azokat a jeleneteket ábrázolta, amelyek részvétet keltenek a nézőben, a szenvedéstörténet teljesen hiányzik a sorozatból. Helyette azokra az epizódokra fókuszált, amelyekben Krisztus az emberek iránti részvétéről, szeretetéről tesz tanúbizonyságot.

Ilyen témát dolgoz fel a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött, 1895 körül alkotott Jézus tanítása a hegyen is, mely a hegyi beszéd történetét ábrázolja. Jézus nyilvános beszédei közül ez maradt fenn a legteljesebben a Bibliában, bár valószínű, hogy inkább különböző beszédek gyűjteményéről van szó. A kép Uhde első szabadba helyezett bibliai ábrázolása, a háttérből a lemenő Nap utolsó sugarai világítják meg a jelenetet. (Forrás: Izsák-Boda Bianka, Magyar Nemzeti Galéria)