80 éve írták alá a lakosságcsere-egyezményt

A Magyarország és Csehszlovákia között 1946. február 27-én, Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezmény alapján 73 ezer magyarországi szlovák települt át Csehszlovákiába és 100 ezer felvidéki magyart telepítettek át Magyarországra.

A szülőföldjükről, házaikból elűzött, kitelepített, idegen közegbe áttelepített emberek, szétszakított családok, az új otthonaikban hosszú időn keresztül számtalan nehézséggel szembesülők számára a lakosságcsere csak kivételes esetben jelentett valamilyen színtű megoldást. A háborút a győztesek oldalán befejező Csehország és Szlovákia politikusait az államuk egységének – Kárpátalja nélküli – visszaállítására irányuló szándékok vezették. Csehszlovák részről szorgalmazták a tárgyalások mielőbbi megkezdését. Abból indultak ki, hogy számításaik szerint Magyarországon mintegy 450 000–500 000 szlovák él, és remélve, hogy őket sikerül rábeszélniük a hazatelepülésre, egy lakosságcsere keresztülvitelével sikerül felszámolni a 700 000-es lélekszámú szlovákiai magyarság jelentős részét. A magyar kormány ezzel szemben a békeszerződés aláírásáig nem kívánt belebocsátkozni ilyen cserébe, hiszen ez a magyarok által lakott területek visszacsatolásával kapcsolatos reményeiket tehette teljesen illuzórikussá, a szlovákiai magyarság üldözésének leállítását, helyzetük konszolidálását remélve, hosszabb tárgyalás után mégis elfogadta azt.

A lakosságcsere-egyezmény aláírásának 80. évfordulójára emlékezve ismételjük meg Popély Árpád előadását, amely a Népszámlálás 2011 — A szlovákiai nemzetiségek demográfiai mutatói a népszámlálások és a népmozgalmi statisztika tükrében címmel 2011. április 15-én Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala rendezésében megtartott nemzetközi szakmai konferencián hangzott el.

Popély Árpád: A lakosságcsere és a reszlovakizáció hatása a szlovákiai magyarok demográfiai mutatóira      

Kapcsolódó:

,,Tiltakozni nem tiltakozhattunk…” – Az 1946-os csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény