Ludwig Van Beethoven 255

Ludwig Van Beethoven klasszikus német zeneszerző és zongoraművész, a bécsi klasszika „nagy hármasának” meghatározó alakja 1770. december 17-én született. Bár életének jelentős részében süketen komponált, máig az egyik legnagyobb hatású zeneszerzőként tartjuk számon.

_________

A Pannon Philharmonic Orchestra 2022. október 13-án a Kodály Központban elhangzott koncertjének felvétele.

Ludwig van Beethoven: VI. „Pastorale” szimfónia

Berecz Mihály – zongora
Vezényel: Keller András

Ludwig van Beethoven: VI. „Pastorale” szimfónia
I. Allegro ma non troppo – II. Andante molto mosso – III. Allegro – IV. Allegro – V. Allegretto

Beethoven VI. szimfóniája

Ludwig van Beethoven (1770–1827) szimfóniáit fennkölt tartalmukról, robosztus hangzásukról, kiforrott formavilágukról és hangszerelésükről ismerjük. A VI. szimfónia azonban kissé kilóg a sorból, hiszen öttételes, programmal rendelkezik, és sokkal inkább kedélyes és szemlélődő, mintsem drámai vagy kinyilatkoztató.

A mű 1808-ban készült el, párhuzamosan a drámai és viharos V. szimfóniával, és bár ez a két mű igen különböző karakterű, együtt is mutatták be őket egy maratoni szerzői esten 1808 decemberében. Túl azon, hogy az eljátszandó anyag hatalmas volt, a próbák száma pedig igen szűkös, a közönség számára is nehezen volt befogadható olyan látványos művek társaságában, mint az V. szimfónia vagy a Karfantázia.

A szervezés ezúttal is méltatlan volt a darab zenetörténeti jelentőségéhez, így hosszú évtizedekre volt szükség, mire a mű elfoglalhatta az őt megillető helyet a népszerű darabok között. Beethoven, bár nem szerette az utazást, mégis gyakran elhagyta Bécset, hogy a természetben alkothasson. Itt szerzett kedves tapasztalatait, érzéseit ebben a szimfóniában foglalta össze, melynek az Egy este vidéken címet adta. Az első tétel felirata Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor. A szimfónia hangneme a hagyományos pasztorálkarakterekkel megegyező módon F-dúr.

Az első tétel feltűnően egyszerű zenei anyag, sok ismétléssel, nem túl gyors tempóval. Sokkal kevésbé szenvedélyes, mint más Beethoven-szimfóniák nyitótételei, itt a szerző inkább része az eseményeknek, mintsem irányítója. A második tétel a Jelenet a pataknál címet kapta, zenéjét pedig két jelenség határozza meg. Egyrészt a patak folyamatos csobogása, másrészt a madarak csicsergése, melyeket hallgatva még a patak is csendben marad egy kicsit.

A harmadik tétel itt is tánctétel, mint a szimfóniákban általában, Vidám paraszti mulatság címmel. Ennek megfelelően viszont nem elegáns menüettet hallunk, hanem népies táncokat – meg egy kis fricskát a képzetlen zenészek számára, akik késve lépnek be és kiesnek a ritmusból. A IV. és az V. tétel jellemzően szünet nélkül követi a harmadikat. A tánc végén a Vihar szakítja félbe a mulatságot – akárcsak Haydn Este című szimfóniájában.

Ez egy drámaibb vihar, mint ami Haydn zenéjében megjelenik, és jól is jön három kedélyes, hirtelen eseményeket nélkülöző tétel után. Ugyanakkor – bár szó szerint viharos lenne ez a tétel finálénak – Beethoven nem akart tragikus végkifejletet adni a darabnak, így az igen plasztikusan megformált vihart még egy zárótétel követi: Pásztorének. Örömteljes és hálás érzések a vihar után. A vihar elvonul, a dallamívek kiszélesednek, és természetesen F-dúrban és 6/8-ban szól a zene.

A német zeneszerzők egyénként is nagyon szeretik a 6/8-ot, ha valami szépről beszélnek, de ebben a zenében különösen is hangot kap a hála, és azért megjelenik a beethoveni pátosz is, jelen esetben talán ezzel az üzenettel: Az élet szép! (Uzsaly Bence)