Seiber Mátyás, aki Kodállyal együtt gyűjtött népdalokat

120 éve született Seiber Mátyás  zeneszerző. Művei széles zenei forrásból építkeznek, a magyar népzenei hagyományoktól Schönbergen és a szeriális zenén át a dzsesszig. Budapesten született. Édesanyja, Patay Berta, jó nevű zongoraművész volt, így Seiber elsőként ezen a hangszeren szerzett számottevő jártasságot, tízévesen kezdte meg gordonka tanulmányait. Mivel mindkét testvére tanult hangszeren, a házi muzsikálás örömét családjában korán megismerte. Középiskolai tanulmányai befejeztével, ahol matematikából és latinból is kiválónak minősítették, 1918 és 1925 között a Zeneakadémia növendéke volt gordonka ill. zeneszerzés szakon. 1921 és 1922-ben Kodály Zoltánnál folytatta zeneszerzés tanulmányait, 1925-ben diplomamunkája, I. a-moll vonósnégyese kiváltotta a Neues Pester Journal éles kritikáját. A fiatal zeneszerzőt Kodály Tizenhárom fiatal zeneszerző című cikkében védte meg.

Népdalokat gyűjtött 

Seiber Kodállyal együtt gyűjtött népdalokat, majd a népzenegyűjtésen túl Bartók Béla és Kodály Zoltán a népzenei gyűjtemény tudományos feldolgozásába is bevonta. Érdeklődése ezután részben a középkori gregorián zene, később a dzsessz felé fordult.

1926-ban váratlan lépésre szánta el magát: egy Észak- és Dél-Amerikába közlekedő hajó zenekarába csellistának szerződve megismerhette a „Black-America” zenéjét, a dzsesszt. Miután visszatért Európába, 1927-ben a Budapesti Nemzetközi Zeneszerző versenyre Seiber Fúvós Szerenád című művével pályázott, mivel részére az első díjat visszautasították Bartók Béla tiltakozásul elhagyta a zsűrit.

1928-ban a Frankfurti Hoch Konservatorium dzsessz tanszakának vezetője lett, mely a világon elsőként nyújtott akadémiai szintű dzsessz oktatást. 

A nemzeti szocialista hatalomátvétel után 1933-ban a dzsessz tanszakot felszámolták, Seiber elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra, de itt sem sikerült letelepednie, ezután két évig zenei referensként dolgozott a Szovjetunióban, munkájára azonban a továbbiakban nem számítottak.

Emigrált

1935-ben Angliába emigrált, és Londonban telepedett le, miután 1935-ben megkapta a brit állampolgárságot, lakóhelye Caterham volt. Zeneszerzés és cselló magánórákat adott, valamint a Schott londoni leányvállalatának konzultánsaként dolgozott Londonban, emellett filmekhez komponált kísérőzenét.

1942-ben Michael Tippett felkérésére elvállalta a londoni Morley College tanári állását, annak elismert zeneszerzés, zeneesztétika és zeneelméletet tanára lett.

Seiber Mátyás egyik alapító tagjai volt az angol kortárs zenei szervezetnek, a Society for Promotion of New Music-nak, mely tevékenységében egész életén át aktívan részt vett.

1960-ban előadókörútra ment Dél-Afrikába, ahol Fokvárosban, a Kruger Nemzeti Parkban autóbaleset következtében halt meg. Kodály korábbi növendéke emlékére komponálta a Media vita in morte sumus című darabját, Ligeti György az Atmosphérest, de zeneművel emlékeztek meg róla tanítványai, Peter Racine Fricker és Don Banks is.

Seiber zenei stílusa eklektikus, mind a dzsessz mind Bartók Béla, valamint Arnold Schönberg, és a szeriális zene hatását mutatja. Filmzenéi közül az Állatfarm (film, 1954) kísérő zenéje ismert, a By the Fountains of Rome című daláért az akkor alapított Ivor Novello díjat kapta 1956-ban.

Kiemelt képünk: A kerek évforduló alkalmából a művész tiszteletére a Londoni Liszt Intézet többnapos rendezvénysorozatot szervez a Seiber Mátyás Alapítvány, a Royal College of Music és a Schott Music London támogatásával.

Kapcsolódó:

Kathryn Smith Bowers: Egy váratlan fordulat Seiber Mátyás pályafutásában

Fent: Az Inferno Minor Kórus énekel a Kelenföldi Evangélikus Templomban 2022. június 26-án, vezényel Horváth Anna.