Kincskeresők XIX. – A pelsőci községháza (volt megyeháza) története

Bodnár István és Ligárt László Lóránt, a pelsőci Dénes György Alapiskola diákjai A pelsőci községháza (volt megyeháza) története című előadással érkeztek Galántára.

Felkészítő tanár: Agócs Sylvia. 

Pelsőc

A Sajó völgyének egykor városi rangú nagyközségében, Pelsőc északi részén áll az egykori Gömör megye patinás szépségű megyeháza. A vármegye központja a 18. századtól a stratégiai helyen lévő, nagy múltú Pelsőc lett egészen 1883-ig. Komoly változást hozott az 1802-es országgyűlés, amely IX. törvénycikkelyével egyesítette Gömör és Kishont vármegyét, székhelyéül Pelsőcöt jelölve meg.

Az adminisztráció bővülése, a lassan beinduló fejlődés miatt szükségessé vált a megyegyűléseknek helyet adó székház építése. Kardos László helytörténész kutatásai szerint Gömör vármegye vezetése 1716-ban vásárolta meg Pelsőc község északi részén az első házhelyet bizonyos Kardos nevű embertől, hogy a vásárolt telken még ugyanebben az évben elhelyezze a megyeháza alapkövét is.

Alig három év múlva, 1719. július 3-án már az új megyeháza adott otthont a megyei közgyűlésnek, ott helyezve el a megyei levéltárat és egy nyolcágyas megyei kórházat is, amely az első ilyen intézmény volt. (Szászi Zoltán, 2019)

• • •

A XIX.  Kincskeresők konferenciát 2024. november 13–14-én, Galántán, a Hotel CITY konferenciatermében rendezték meg.

A Kincskeresők a regionális értékeket kutató diákok országos konferenciája.

A konferenciára témamegkötés nélkül jelentkezhettek a gyerekek a szülőföldhöz kötődő bemutatókkal – természet- és társadalomtudományos témakörben csakúgy, mint az új, a 21. század követelményeinek megfelelő kezdeményezések, társulások vagy a hely szellemét gazdagító jeles személyek bemutatásával – vagy egyszerűen „csak” a saját családot, szülőket, nagyszülőket bemutató családtörténettel, a nagyszülők fényképalbumán keresztül – hisz ebből is kirajzolódik a regionális történelem egy-egy szelete.

A bemutatott prezentációk sok esetben megfelelnek a tudományos kutatás feltételeinek, de mivel a diákok és a felkészítő tanáraik önállóan választják ki és dolgozzák fel a témákat, előfordulhatnak kevésbé igényes előadások is.

Előfordulhat, hogy az adatközlők kis száma miatt nem kap a kérdező teljes képet a témáról. Mivel életkorukból adódóan a diákok hajlamosak kritika nélkül elfogadni az adatközlők állításait, néha pontatlan információk is megjelenhetnek a prezentációban. A komoly, tudományos kutatásoknál ezt több forrásból származó információk egybevetésével tudják megoldani.

Az országos konferencián 10 perces diákelőadások hangzanak el, melyet az előadók vetített képekkel, esetenként tárgyi emlékek bemutatásával illusztrálnak. Az előadás utáni 5 perces vitában a zsűritagokon kívül a diákok, a tanárok és az érdeklődő közönség is tehet fel a témával kapcsolatos kérdéseket, amelyeket az előadóknak röviden meg kell válaszolniuk.