A Nap mágneses pólusai átfordulnak

A napciklus egy természetes ciklus, amelyen a Nap az alacsony és a magas mágneses aktivitás közötti átmenet során megy keresztül. Nagyjából 11 évente, a napciklus csúcsán a Nap mágneses pólusai átfordulnak – a Földön ez olyan lenne, mintha az északi és a déli pólus évtizedenként cserélné egymást –, és a Nap nyugodt állapotból aktív és viharos állapotba változik.

A NASA és a NOAA nyomon követi a napfoltokat, hogy meghatározza és előre jelezze a napciklus előrehaladását – és végső soron a naptevékenységet. A napfoltok a Nap hidegebb részei, amelyeket a mágneses erővonalak koncentrációja okoz. A napfoltok a Nap aktív régióinak, intenzív és összetett mágneses mezőinek látható összetevői, amelyek a napkitörések forrásai.

„A napenergia maximuma idején a napfoltok száma, és így a naptevékenység mértéke is megnő – jelentette ki Jamie Favors, a NASA washingtoni központjának Űr időjárási programjának igazgatója.  – Ez az aktivitásnövekedés izgalmas lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük legközelebbi csillagunkat, de valós hatásokat is okoz a Földön és egész naprendszerünkben.”

A naptevékenység erősen befolyásolja az űridőjárásnak nevezett űrviszonyokat. Ez érintheti a műholdakat és az űrhajósokat az űrben, valamint a kommunikációs és navigációs rendszereket – például a rádiót és a GPS-t – és a Föld elektromos hálózatait. Amikor a Nap a legaktívabb, gyakoribbá válnak az űr időjárási eseményei. A naptevékenység az elmúlt hónapokban az aurora láthatóságának növekedéséhez, valamint a műholdakra és az infrastruktúrára gyakorolt ​​hatásokhoz vezetett.

2024 májusában egy nagy napkitörések és koronális tömegkilökések (CME-k) zápora töltött részecskékből és mágneses mezőkből álló felhőket indított el a Föld felé, ami az elmúlt két évtized legerősebb geomágneses vihart hozta létre a Földön – és valószínűleg az egyik legerősebb aurora-megjelenítés a világon. az elmúlt 500 évben.

„Ez a bejelentés nem jelenti azt, hogy ez a naptevékenység csúcsa, és látni fogjuk ezt a napciklust – mondta Elsayed Talaat, a NOAA űr időjárási műveletekért felelős igazgatója. – Bár a Nap elérte a napenergia maximumát, hónapokig vagy évekig nem lehet meghatározni azt a hónapot, amikor a naptevékenység tetőzik a Napon.”

A tudósok több hónapig nem tudják meghatározni ennek a napenergia-maximum-időszaknak a pontos csúcsát, mert csak azután lehet azonosítani, hogy a naptevékenység következetes csökkenését követték nyomon a csúcs után. A tudósok azonban megállapították, hogy a Napon az elmúlt két év a napciklus ezen aktív szakaszának része volt, mivel ebben az időszakban folyamatosan magas a napfoltok száma. A tudósok arra számítanak, hogy a maximális fázis még körülbelül egy évig tart, mielőtt a Nap a hanyatló fázisba lép, ami visszavezet a napenergia minimumára. 1989 óta a Solar Cycle Prediction Panel – a NASA és a NOAA által támogatott nemzetközi szakértői testület – együttműködik a következő napciklusra vonatkozó előrejelzések elkészítésében.

A csillagászok azóta követték nyomon a napciklusokat, hogy Galileo először észlelte a napfoltokat az 1600-as években. Minden napciklus más és más – egyes ciklusok hosszabb és rövidebb ideig érik el csúcspontjukat, míg mások kisebb csúcsokkal rendelkeznek, amelyek tovább tartanak.

A NOAA további nap- és geomágneses viharokra számít a jelenlegi maximális napenergia-időszakban, ami lehetőséget ad az aurórák észlelésére a következő hónapokban, valamint lehetséges technológiai hatásokat. Ezenkívül, bár ritkábban, a tudósok gyakran látnak meglehetősen jelentős viharokat a napciklus hanyatló szakaszában.

•

A Nap jelenleg a 25. napciklusban van, de már mutatja a következő, 26. napciklus korai jeleit, miközben a csúcsaktivitási időszakot éli – számol be róla az IFLScience. A napciklusok, amelyek az aktivitás szempontjából minimumtól minimumig – körülbelül tehát 11 évig tartanak, a napviharok és a napfoltok aktivitása alapján követhetők nyomon. A tudósok ezeket az eseményeket szorosan figyelemmel kísérik, ám ezzel együtt a Nap mélyebb belső változásai is jelzik egy új ciklus kezdetét.

„Fénnyel nem lehet belátni a Nap felszíne alá, de megfigyelhetjük, hogy a hanghullámok milyen mintázatokat hoznak létre a felszínen” – magyarázta Dr. Rachel Howe, a Birminghami Egyetem munkatársa a lapnak.

Ez utóbbi módszert, az aszteroszeizmológiát a kutatók közel három évtizede használják, és ennek segítségével tanulmányozzák a Nap belső mozgásait a hanghullámok terjedése alapján. A technika most gyorsabban és lassabban forgó sávok mintázatait tárta fel, amelyeket torziós oszcillációnak neveznek, és amelyek egy ciklus során az egyenlítőtől a pólusok felé mozdulnak el. A 23., 24. és 25. napciklusok megfigyelései következetesen kimutatták, hogy gyorsabb sávok jelennek meg egy új ciklus kezdete előtt, bár a pontos minta változó.

A közelmúltban a csillagászok ismét azonosították ezeket a gyorsabb sávokat, amelyek a 26. napciklus kezdetére utalnak. Dr. Rachel Howe elmagyarázta, hogy ezek a sávok, amelyek az átlagosnál kevesebb mint 1 százalékkal mozognak gyorsabban, fokozatosan eltolódnak az egyenlítő felé, és V-alakú mintát alkotnak a 11 éves ciklus során. A jelenlegi megfigyelés pedig halványan ugyan, de egy ilyen minta megjelenésére utal, amely tehát a következő ciklus kezdetét jelezheti.

Bár ezek a korai adatok tehát a 26. napciklus megjelenésére utalnak, az egyértelmű megerősítéshez még egy-két év megfigyelés szükséges. Mindenképp hozzá kell tenni azonban, hogy a mostani korai észlelés összhangban áll a korábbi ciklusok viselkedésével.

Dr. Howe ezeket az eredményeket a Royal Astronomical Society National Astronomy Meetingjén mutatta be. A 2030 körül kezdődő 26. napciklus előrejelzése pedig fontos mérföldkő a Nap ciklikus természetének, valamint az űridőjárásra és a földi technológiákra gyakorolt hatásának a megértésében.

(Források: NASA, Rakéta.hu)