Munkácsi Márton és a MUNKACSI MOVEMENT

125 éve, 1896. május 18-án született Munkácsi Márton, az egyik legismertebb magyar fotóművész, aki még Magyarországon fogalmazta meg máig érvényes teóriáját a fotóriportról: „Meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt –ez a fotóriportázs gyakorlati oldala.” 

Életének első harminc esztendejét Magyarországon élte le. Először műtermi fényképész volt a VIII. kerületben. Műtermét 5 lépéssel keresztben, 8-cal hosszában végig lehetett járni. Nem bizonyult túl nagy perspektívának az ambiciózus fiatalember számára. A sajtó, az igen. Az 1920-30 közti magyar illusztrált lapok, mint a Pesti Napló Képes Melléklete, az Incze Sándor-féle Színházi Élet, a Délibáb, a Tolnai Világlapja… tele vannak jobbnál-jobb Munkácsi-képekkel. Oly sok fotós, újságíró, zenész, művész, tudós és más szakma kiválósága mellett ő is Berlinbe ment, s bravúros fotóriportokat készített.

Németországban, az Ullsteinnél vált száguldó fotóriporterré, előképeként a majd két évtizeddel későbbi LIFE magazinos szenzációhajhász, mindenhol jelen lévő, mindent megörökítő közismert riporter-típusnak. Ő maga is valódi huszadik századi tempóban élt és fényképezett, miközben egy viharosan változó világgal szembesült. Menekülve a fasizálódó Németországból, Amerikában olyanba vágott bele, amit addig soha nem csinált. Divatfotós lett, máig ható iskolát teremtve spontán, mozgás közben megörökített modelljeivel.

Korabeli sajtóértékelések szerint ő „a világ legnagyobb élő fotóriportere”.

Legjobb korszakát a két világháború között élte, magyarországi és azt követő berlini éveiben, majd az Amerikában töltött első néhány esztendőben. John Esten találó kifejezése túlélte a fényképészt: A „Munkacsi-movement”, a Munkácsi-lendület mára stilusjeggyé vált a fotográfiában.

Később regényt írt angol nyelven Fool’s Apprentice címmel, amelyben dicsőszentmártoni gyermekkorának emlékeit eleveníti fel. Az amerikai magyar emigráns közélet egyik jelentős figurája volt, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni, s szegény emberként halt meg 1963. július 14-én, egy futballmeccsen kapott szívroham után. Sírja New Brunswickban található. 

A ma már a világ tíz legjobb fotósa közé sorolt Munkácsi újrafelfedezése csak az utóbbi másfél évtizedben történt meg. A rendszerváltás után, 1995-ben a Magyar Fotóriporterek Társasága Munkácsi Márton-díjat alapított, amelyet évente a Sajtófotó pályázaton ítél oda a zsűri. 2008-ban a budapesti Vintage Galéria állította ki 14 nagyméretű fotóját, 2010-ben pedig a Ludwig Múzeumban nyílt meg német gyűjteményen alapuló tárlata.

A róla elnevezett Munkacsi movement, a Munkácsi-lendület túlélte őt és stílusjeggyé vált a fotográfiában. Legismertebb cikke a Think while you shoot (Gondolkozz, miközben fényképezel) címet viselte, ez a hitvallás tette Martin Munkácsit a modern fotózsurnalizmus egyik megteremtőjévé, aki egyetlen képen tudta megjeleníteni a szabadságot, a mozgást és az egyéniséget.

Kapcsolódó:

MUNKÁCSI MÁRTON: SPORTFOTOGRAFÁLÁS (1924)

 

(Visited 20 times, 6 visits today)
%d bloggers like this: