Főoldal
  1. HANGSZÓRÓ
  2. Szívmelengető • Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
    3. Fény
ELŐZŐ BEJEGYZÉS KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉS TOVÁBBI BEJEGYZÉSEK

Szívmelengető • Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

159 nézet
0 szereti
HANGSZÓRÓVersekVIDEÓ
Szerző: Haraszti Mária
Screenshotok

Úgy gondolom, ránk fér egy kis szóvarázs ebben a nagy dermedtségben. Legyen az ma éppen Berzsenyi Dániel (1776–1836) öröksége. Berzsenyi a legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő és a klasszikus ódának nálunk legnagyobb mestere. 

BERZSENYI DÁNIEL:
A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!

 

Kapcsolódó:

Berzsenyi Dániel összes versei

 

A közelítő télBerzsenyi DánielMensáros LászlóSebő Együttes

További hasonló témájú videók

© 2019 MICROGRAMMA | All rights reserved.
ZÁRVA