Paul Éluard francia szürrealista költő irkalapjai

125 éve született Paul Éluard. Párizsban járt középiskolába, majd két évig tüdőbaját kezeltette Svájcban. Az I. világháborúban ápolóként a frontra került, 1917-ben megjelent első kötete (Kötelesség és nyugtalanság) a háború szenvedéseivel és az ifjúság nyugtalanságával foglalkozik.

Az 1920-as években csatlakozott a dadaistákhoz, majd a szürrealistákhoz, csoportjuktól az 1930-as évek végén eltávolodott a spanyol polgárháború miatt és politikai okokból. 1927-ben más szürrealistákkal, mint Louis Aragon és André Breton, belépett Francia Kommunista Pártba, ahonnan 1933-ban kizárták, részben Le Surréalisme au service de la révolution címmel megjelent cikke miatt. Barátja volt Pablo Picasso, aki illusztrációkat is készített Éluard köteteihez.

1942-ben ismét belépett a Francia Kommunista Pártba, és részt vett a francia ellenállásban. A háborút követően Éluard aktív részt vállalt a nemzetközi kommunista mozgalomban, mint a kultúra követe. Járt Nagy-Britanniában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Mexikóban és Oroszországban, de az Egyesült Államokba nem jutott el, mivel kommunistaként megtagadták tőle a vízumot.

 

La Courbe de tes yeux

La courbe de tes yeux fait le tour de mon cœur,
Un rond de danse et de douceur,
Auréole du temps, berceau nocturne et sûr,
Et si je ne sais plus tout ce que j’ai vécu
C’est que tes yeux ne m’ont pas toujours vu.

Feuilles de jour et mousse de rosée,
Roseaux du vent, sourires parfumés,
Ailes couvrant le monde de lumière,
Bateaux chargés du ciel et de la mer,
Chasseurs des bruits et sources des couleurs,

Parfums éclos d’une couvée d’aurores
Qui gît toujours sur la paille des astres,
Comme le jour dépend de l’innocence
Le monde entier dépend de tes yeux purs
Et tout mon sang coule dans leurs regards.

Paul ELUARD, Capitale de la douleur, (1926)

Nekem a kedvenc Eluárd-költeményem fiatal verskereső korom óta ez:

Szabadság 

Kis irkalapjaimra,
padomra és a fákra,
a porra és a hóra
felírlak én.

Minden beírt papírra,
s minden üres papírra,
hamura, kőre, vérre
felírlak én.

Ó képek aranyára,
harcosok fegyverére,
királyi koronákra
felírlak én.

Erdőre, pusztaságra
fészekre, rekettyésre,
zengő gyermekkoromra
felírlak én.

Az éj csudáira,
fehér cipó napokra,
szerelmes évszakokra
felírlak én.

Az elrongyolt egekre,
a nap lápos vizére,
s a tünde hold tavára
felírlak én.

Mezőre, láthatárra,
szárnyrakelt madarakra,
az árny malmaira
felírlak én.

Minden hajnal hevére,
tengerre, hajókra,
megőrült hegyekre
felírlak én.

Felhő pillékre és
verítékző viharra,
a méla, unt esőre
felírlak én.

Szikrázó villanásra,
színek tornyaira
s a meztelen valóra
felírlak én.

A fürge kis dűlőkre,
a fennlengő utakra
és égrenyúlt terekre
felírlak én.

A fényre, mely kigyullad,
a fényre, mely elalszik,
sok régi otthonomra
felírlak én.

Szobámnak a tükörben
kettészelt gyümölcsére
ágyam üres héjára
felírlak én.

Nyalánk kis kutyusomra,
két nagy tapsi fülére,
balog mancsára is
felírlak én.

Ajtóm szűk padlatára,
meghitt kis tárgyaimra,
az áldott lángú tűzre
felírlak én.

A nyíló női testre,
baráti homlokokra
és felémtárt kezekre
felírlak én.

Döbbenet ablakára,
figyelmes ajk-ívekre,
s csönd fölé magasan
felírlak én.

Feldúlt rejtekeimre,
ledőlt fároszaimra,
búmnak merő falára
felírlak én.

A vágytalan hiányra,
a meztelen magányra,
a halál lépcsejére
felírlak én.

A boldog gyógyulásra,
a szétfoszló veszélyre
s az újszülött reményre
felírlak én.

S ez egy szó erejével
kezdek el újra élni,
hogy felismerjelek s neven
nevezzelek:

Szabadság.

Somlyó György fordítása

Versei a mai napig alapul szolgálnak más műfajok számára:

(Visited 43 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: