Zsolnay Vilmos (1828–1900)

120 éve halt meg Zsolnay Vilmos. 1853-ban megkapta édesapja Széchenyi téri üzletét, amelyet Párizsi Udvar néven fokozatosan többemeletes áruházzá fejlesztett. 1864-ben pedig átvette az üzem vezetését. Zsolnay Vilmos rájött arra, hogy a tőke növelésével és a termékek minőségének emelésével teheti jövedelmezővé az üzemet.Egész élete során képezte magát a kerámiára vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek terén. Az 1873-as bécsi világkiállításon nagy sikerrel mutatkozott be az üzem — megrendelések sokaságát vonva maga után. Zsolnay folyamatosan kísérletezett az anyaggal, a színekkel és a formákkal.

A legnagyobb elismerést az 1876-ban kikísérletezett, a keménycserép és a porcelán között álló, magas tüzű mázzal bevont Zsolnay-féle porcelán fajansz feltalálásáért kapta.

Lázasan készült az 1878-as párizsi világkiállításra, amelyre több kávés-, teás- és mokkás készletet gyártott. A világkiállításon a Zsolnay kerámia finom anyagával, bársonyos mázával, pompás díszítésével átütő nemzetközi sikert aratott, gyártmányai aranyérmet nyertek, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a francia kormány becsületrendjét. Ekkor nyílt meg előtte a világpiac. A nagy keresletnek az üzem alig tudott eleget tenni, ezért bővítették, növekedett a munkáslétszám is.

A szakadatlan kísérletezés eredményeként 1893-ban Zsolnay Vilmos kifejlesztette az időjárás viszontagságainak és a fagynak is ellenálló pirogránitot, amely az akkoriban fellendülő építőipar kedvelt burkolóanyaga lett.

Ő kísérletezte ki a híres eozin mázat is, amelyben Wartha Vince vegyészprofesszor volt segítségére. Zsolnay gyermekeit is be tudta vonni a gyár munkájába, lányai, Júlia és Teréz művészi képességeik birtokában a tervezésben vettek részt, fia Miklós pedig az értékesítésben vállalt nagy szerepet. Édesapja halála után, ő vette át a gyár vezetését.