Vásárhelyi Zoltán (1900–1977)

120 éve született a magyar kórusművészet nagy formátumú és nagy hatású egyénisége, Vásárhelyi Zoltán. A szülővárosában végzett hegedű-tanulmányok után már utolsó gimnáziumi éveiben az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia hegedű tanszakának növendéke lett Kemény Rezső osztályában. A Bloch Józsefnél végzett hegedű-tanárképző mellett beiratkozott a zeneszerzés tanszakra is, ahol néhány Siklós Albert tanította tárgyat kivéve Weiner Leó, majd Kodály Zoltán növendéke volt.

A főiskolai feladatok mellett aktív karvezetőként is jelen volt a magyar zenei életben. 1947-ben válogatott munkáskórusával Llangollenben nyert első díjat; a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának élén, majd a Rádió Énekkar vezetőjeként számos nagysikerű hazai és külföldi koncert, köztük új művek bemutatói fűződtek Vásárhelyi tanár úr nevéhez. Közülük egyet mindenképpen meg kell említeni: Kodály Zrínyi szózata című nagyszabású a cappella kantátájának 1955-ös bemutatóját. 1959-től a Zeneművészeti Főiskola énekkarának vezetőjeként öregbítette művészi hírnevét. Néhány nagyszabású oratorikus hangverseny jelezte a művészi betakarítás idejét: Bach: h-moll Mise (1969), Schumann: A Paradicsom és a péri (1971).

Vásárhelyi Zoltán művészetét számos rádió- és hanglemezfelvétel őrizte meg az utókornak, közöttük Kodály és Bartók művek hosszú időre mintát adó előadásai. Ezek is példázzák művészi hitvallását: a hiteles előadáshoz elsősorban a gondolati-érzelmi tartalom adja az alapot, melyet a kifejező, érthető szövegmondás és végül a vokális megvalósítás közvetít.
Vásárhelyi Zoltán művészi tevékenységét számos díjjal jutalmazták: Kossuth-díj (1949), Érdemes művész (1955), SZOT-díj (1971).
(Forrás: Zeneakadémia)

Kapcsolódó:

Kecskemét legendás karnagya

(Visited 35 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: