A körfűrész feltalálónője: Sarah Tabitha Babbitt

240 éve született Sarah Tabitha Babbitt, a körfűrész feltalálónője, aki nem kért szabadalmat a találmányára.

Az első írásos feljegyzés egy asszonyi elme által kitalált eszközről 1716-ban, a brit szabadalmi hivatalban került bejegyzésre, amely egy kukorica tisztítására, kezelésére és őrlésére szolgáló szerkezetről szólt. Bár a találmány Thomas Masters neve alatt futott, a könyvben ott olvashatjuk, hogy felesége, Sybilla volt a valódi feltaláló.

A hölgy egy olyan őrlőberendezést talált ki, ami malomkerék helyett kalapácsokat használ az aprításra. A szerkezet olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy még I. György király elismerését is kivívta. Sybilla Masters a kezdeti sikereken felbuzdulva további találmányok megalkotásába kezdett, többek között neki köszönhetjük a szalmakalapot is, amit kezdetben a legyezőpálma rostjából és szalmából készítettek.

Beulah Louise Henryt sok találmányának köszönhetően Lady Edisonnak is nevezik. Közel 50 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt, de száznál is több újítása volt.  Többek között neki köszönhetjük az orsó nélküli varrógépet, és a vákuumos fagylaltkészítő gépet is, amit már a századfordulón tökélyre fejlesztett.

Martha Coston tizennégy évesen szökött el otthonról, egy ígéretes karrier előtt álló ifjú feltalálóval, aki az amerikai haditengerészet tudományos kísérleteiben vett részt. Martha négy gyerekével korán özvegységre jutott, s a bajokat tovább tetézte, hogy nemsokára elvesztette két gyermekét és az édesanyját is, valamint súlyos anyagi gondokkal küzdött.

A végső szükség vitte rá, hogy kutakodjon férje feljegyzései között, s annak félbehagyott találmányait befejezze és tökéletesítse. Közel tíz évig dolgozott rajtuk, míg 1858-ban, a New York-i tűzijátékokon az az ötlete támadt, hogy a fényeket éjszakai jel- és kódrendszerként is alkalmazni lehetne. 1859-ben az amerikai haditengerészet megvásárolta tőle a szabadalmat, és megbízta a gyártás megszervezésével, miközben oroszlánként kellett küzdenie a férfiak világában. „Sokat beszélnek a férfiak nőkkel szembeni lovagiasságáról, ám ez a viselkedés azonnal eltűnik, mint harmat a nyári napfényben, ha valamelyikünk versenyre mer kelni velük.”

Tabitha Babbitt egy csendes shaker közösség tagjaként látta, hogy a közösség férfitagjai számára milyen megerőltető a fűrészelés. 1813-ban a rokka mintájára kitalálta, hogy a vágóélnek is kör alakúnak kellene lennie, így a körkörös mozgás során a fűrésznek nem lenne üresjárata. Ezzel az innovációval létrehozta a körfűrész gépet.

Margaret Knight már tizenkét éves korától gyárakban dolgozott, ennek következményeként jó rálátása volt több gyártási folyamatra, nem csoda hát, hogy sok újítással állt elő. A mai napig 22 ötletét tartják számon, de mind közül a legismertebb az 1871-ben szabadalmaztatott négyszögletű aljú papírtáska.

Sarah E. Goode látta, mennyire élhetetlenek a chicagói kis lakások. Találmánya arra irányult, hogyan lehet praktikus bútorok segítségével optimálisan kihasználni a szűk tereket. Ez irányú próbálkozásai eredményeként jött létre a szekrénybe hajtható ágy, melyet 1885. július 14-én szabadalmaztatott; később további designbútorokat is tervezett. Sarah Chicago legsikeresebb bútorkereskedőjévé vált.

1888-ban egy színes bőrű nő feltalált egy ruhafacsaró gépet, a mai centrifugák ősét, de nem merte szabadalmaztatni, hanem inkább 18 dollárért egy ügynöknek adta el az ötlett, aki mesés vagyonra tett szert a találmányból. Ellen Eglui így magyarázta a döntését: „Fekete vagyok, és attól tartottam, a fehér hölgyek nem vennék meg a facsarót, ha tudnák, hogy egy néger találmánya.”

A mosogatás egyik korban sem volt közkedvelt elfoglaltság, sokan próbálták ezt a népszerűtlen házimunkát megkönnyíteni a nők számára. Aztán jött egy dúsgazdag nő Illinoisból, aki  megelégelte, hogy a cselédei rendre eltörik a féltett porcelánjait. „Ha senki se hajlandó feltalálni a mosogatógépet, akkor feltalálom én magam” – fakadt ki Josephine Garis Cochrane, és fél óra múlva már elő is állt egy szerkezet ötletével, amelyet George Butters szerelővel megépíttetett a ház mögötti fészerben.

1902-ben Mary Anderson egy téli New York-i látogatása alkalmával felfigyelt arra, hogy a villamosvezetőnek gondot okoz a folyamatos ónos eső. A szabad kilátás érdekében a szélvédő melletti ablakot nyitva kellett hagynia, hogy folyamatosan törölgethesse az ablakot. A látottak annyira megfogták Maryt, hogy hazatérve el is készítette az ablaktörlő vázlati tervét. A férfiak kezdetben gúnyos megjegyzésekkel illették a találmányát, de mindenkinek lefagyott az arcáról a vigyor, amikor 1905-ben sikerrel szabadalmaztatta.

Judy W. Reednek, egy afro-amerikai nőnek köszönhetjük a dagasztógépet. Ő se írni, se olvasni nem tudott, így 1884-ben, mikor a szabadalmi hivatalban alá kellett írnia a nevét, csupán egy keresztet tett az aláírása helyére.

Aki valaha is látott hagyományos cséplést, pontosan tudja, milyen kemény fizikai munkával jár: Nöldner Gertrúd ezt a folyamatot könnyítette meg. 1904-es cséplőgépét még évtizedekig használták a lenszárak és a magok szétválasztására.

Eördögh Emília 1908 és 1909 között számos eszközzel rukkolt elő. Tökéletesítette az ekét, feltalálta a kapává vagy lapáttá alakítható ásót, a répakapát, de legfontosabb találmánya a mai kuktaedények őse, egy pároló-, főző- és sütőkészülék.

Bette Nesmith Graham elvált dolgozó anya volt, aki gépírásból tartotta el a családját, és állandóan az állása elvesztése miatt aggódott. Egyszer séta közben felfigyelt arra, miként javítják a cégtáblákat, és ekkor pattant ki az ötlet a fejéből, hogy ez talán papíron is működhet. Azt otthoni turmixgépén vízzel és temperával próbálkozott a tökéletes arányú vegyület megalkotásán, melyre 1958-ban meg is kapta a szabadalmi bejegyzést. Ő nemcsak feltaláló volt, de küldetésének tartotta a nők karrierjének segítését is.

(Visited 72 times, 4 visits today)
%d blogger ezt szereti: