A 12 hónap

Klasszikusok gyerekeknek: A 12 hónap (japán–szovjet animációs játékfilm, 1980). Története röviden: Ánya, az árva kislány mostohaanyjával és mostohanővérével él együtt egy erdőszéli kunyhóban. Egy nap a mostoha kiküldi Ányát az erdőbe rőzsét gyűjteni. Itt találkozik egy kedves, idős katonával, aki éppen a királynőnek keres karácsonyfát. A katona segít Ányának a rőzse vágásában… Varázslatos, jóságra, kedvességre ösztönző film.

Magyar hangok: Csellár Réka, Győri Ilona, Borbás Gabi, Sáfár Anikó, Kenderesi Tibor, Gruber Hugó, Bács Ferenc, Sinkovits-Vitai András, Kránitz Lajos, Benkő Gyula, Vass Péter, Kéry Gyula, Bálint György.

Producer: Imada Csiaki.

A mese kosztümös cseh változata magyar szinkronnal ITT tekinthető meg.

A 12 hónapról szóló mese elterjedt, görög változata így szól:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott. Tizenkét egyforma suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót:

– Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek?

Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta:

– Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek – mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű!

Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz:

– Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat, és a kendődet!

Színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé.

Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is bekopogott hozzájuk.

– Ejnye, ejnye, hogy jutottál, lelkecském ehhez a sok pénzhez? – érdeklődött ravaszul.

Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak. A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára. Megtalálta a barlangot, s ott bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc. Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak. A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre:

– Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap!

A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták. Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát. Ahogy hazaért, rikoltozva szólította valamennyi gyermekét. A gyermekek és a vénasszonyok nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak az ezüst- és aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske.

A vénasszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz:

– Mit tettél velem? Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bogáncsot adtak!

– Én azt mondtam, hogy mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt. És te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist és szamárkórót, mert azt mondtad, hogy rossz valamennyi hónap.

Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz – aszerint, hogy ki mit vár tőlük.

(Visited 268 times, 15 visits today)
%d bloggers like this: