Koronája a Napnak

A Napból folyamatosan elektromosan töltött részecskék áramlanak az űrbe. Ezek alkotják a napszelet. Olykor az áramló napszelet megszakítják a mágneses napanyag hatalmas kilökődései, ez a koronakidobódás (CME).

„Eközben mágneses napplazma hatalmas felhői lökődnek ki az űrtérbe, ahol akár egymillió kilométer per óránkénti sebességgel is terjedhetnek” – magyarázta Astrid Veronig, a Grazi Egyetem kutatója.

Veronig évek óta figyeli a Napon zajló jelenségeket. Célja, hogy a nagy energiájú folyamatok megértése révén pontosabb előrejelzéseket készítsenek arról, milyen hatása lesz ezeknek a Földre. A koronakidobódásnak ugyanis rengeteg következménye lehet. Ha a napviharok a Föld közelébe kerülnek, a bolygó mágneses mezeje eltéríti őket, de a töltött részecskék elaprózódva behatolnak a Föld légkörébe és elektromágneses zavarokat okoznak, melyek károsíthatják a transzformátorokat és a légiközlekedést, az energia- és kommunikációs rendszereket.

Veronig és munkatársa, Tingyu Gou, a Kínai Tudományos és Műszaki Egyetem kutatója kollégáival 2013-as NASA-adatokat használt, amelyek egy koronakidobódást rögzítettek. A napplazma sűrűségéről, hőmérsékletéről és mágneses mezejéről szerzett információkból rekonstruálni és szimulálni tudták egy ilyen CME születésekor lejátszódó fizikai folyamatokat.

A koronakidobódás kialakulása néhány ezer kilométer átmérőjű, „kis” mágneses fluxuscsövekkel veszi kezdetét. A mágneses fúzió révén egyre nagyobb kiterjedésű szerkezetek keletkeznek, amelyek akár harminc percen belül elérhetik a több millió kilométeres kiterjedést is – fejtette ki Veronig.

Az, hogy a fluxuscsövek a napkitörés elején keletkeznek, nem újdonság, de az új megfigyelések mélyebb betekintést engednek a történésekbe, a robbanékony napkitörések precízebb megjóslásához is hozzájárulhatnak.

Szöveg forrása: HVG TECH