85 éve született Jurij Gagarin

Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, kozmonauta, a világ első űrhajósa 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino faluban. Szülei egy termelőszövetkezetben dolgoztak, de mindketten képzettek voltak – édesanyja sokat olvasott, édesapja pedig bútorasztalos volt.

 A világűrben tett utazása új korszakot nyitott az emberiség történelmében, nevét a Hold túlsó oldalán lévő kráter is őrzi, ásványt, kisbolygót is neveztek el róla.

Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született a Szmolenszk melletti Klusino faluban egy parasztcsalád harmadik gyermekeként. Apja bútorasztalosként, anyja fejőnőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Kisfiúként vészelte át a második világháború alatti és utáni nehéz éveket, a német megszállás idején, 1941 novemberétől egy sárkunyhóban kellett lakniuk, mert a házukba egy német tisztet szállásoltak el. Sokat éheztek, idősebb testvéreit kényszermunkára hurcolták Lengyelországba. A háború után a család Szmolenszkbe költözött, ahol Jura folytatta középiskolai tanulmányait. 1951-től öntőmunkásnak tanult, majd a szaratovi műszaki főiskolára iratkozott be, ott szeretett bele a repülésbe. Csatlakozott a munkásfiatalok repülőklubjához, majd felvételizett az orenburgi repülőiskolába, ahol 1957-ben első osztályú minősítéssel avatták pilótává. Abban az évben megnősült, házasságából két lánya született. Elena kétéves, Galina egyhónapos volt, amikor apjuk – a világon elsőként – az űrben járt. (Később annyit kellett erről beszélnie az érdeklődő embereknek, hogy gyerekeinek szívesebben mesélt gyerekkoráról, a háborús évekről.)

A hidegháborús űrversenyben a Szovjetunió az Egyesült Államoknál előbb akart embert juttatni az űrbe. A nyilvánosságra került, korábban titkosított iratok szerint a Vosztok űrkutatási program felelőseire óriási politikai nyomás nehezedett, a feszített iram, a Vosztok-1 hiányos tesztelése miatt rendkívül kockázatos volt az első ember űrrepülése.

Gagarin 1959-ben jelentkezett a programra, háromezer vadászpilóta közül válogatták be a húszfős csoportba, melynek tagjait a Moszkva mellett újonnan épült Csillagvárosban az űrhöz hasonló fizikai körülmények között készítették fel a “történelmi feladatra”. A kemény gyakorlatok során nyújtott teljesítményük és testi-lelki adottságaik miatt Gagarint és German Sztyepanovics Tyitovot választották ki. Valószínűleg pillanatnyi kondíciója miatt lett az első számú jelölt Gagarin és Tyitov meg a tartalék, de állítólag szempont volt az is, hogy a kiválasztott nagyszülei is oroszok, szülei munkások vagy parasztok legyenek.

1961. április 12-én Gagarin a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval helyi idő szerint 9 óra 7 perckor startolt Bajkonurból, útja 108 percig tartott, ez idő alatt egyszer kerülte meg a Földet. Az űrrepülés során a súlytalanság állapotát jól viselte, ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, benyomásait magnetofonra mondta, időnként rádiókapcsolatot is sikerült létesíteni vele. Amikor az űrhajó Föld körüli pályára állt, a TASZSZ nyilvánosságra hozta a világra szóló eseményt. Ma már tudjuk, hogy a Vosztok-1 a tervezettnél magasabb pályán keringett, a Földre való visszatérése is sokban a szerencsének tudható be, mert a fékezőrakéta nem működött megfelelően, a leszálló- és műszaki egység nem vált szét időben, illetve a légkört elérve tüzes golyóként száguldva fékeződött le. Eközben Gagarin testére óriási nyomás nehezedett, amit csodával határos módon mégis túlélt. Sikerült időben katapultálnia, ejtőernyőjével a Volgához közeli Szmelovka falu mellett egy szántóföldön.

Útja a szocializmus kapitalizmus felett aratott győzelmének jelképévé vált, Gagarin a Szovjetunió legnépszerűbb embere lett, ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet. Beutazta az egész világot, 1961-ben Magyarországon is járt. Mindenhol a legfelsőbb állami vezetők fogadták, kitüntetéseket kapott, minden “veszélyes” tevékenységtől (még az autóvezetéstől) is eltiltották, és egyedül sehová sem mehetett. 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagjává választották. A hirtelen rászakadó hírnevet nehezen viselte, házassága megromlott, alkoholproblémái is voltak. Később a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett. 1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, és ismét repülhetett vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel először egy tapasztalt pilóta társaságában. A MiG-15-ös vadászgéppel végrehajtott gyakorlórepülés közben azonban gépük lezuhant. A roncsokat a vlagyimiri terület egyik faluja, Novoszelovo határában találták meg. Halálával kapcsolatban a legkülönfélébb pletykák keltek szárnyra, a hivatalos jelentés szerint a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, s bár ebből sikerült kijutnia, a becsapódást már nem lehetett elkerülni.

Gagarin mindössze harmincnégy évet élt, hamvai a Kreml falánál nyugszanak. A világűrben tett utazása új korszakot nyitott az emberiség történelmében, nevét a Hold túlsó oldalán lévő kráter is őrzi, ásványt, kisbolygót is neveztek el róla. Emlékére 1962 óta április 12. az űrhajózás napja. 2013-ban mutatták be Pavel Parkhomenko orosz rendező filmjét, amelyből közelebbről ismerhetjük meg a világ első űrhajósát.

Nem a liba volt a ludas

Leonov, aki 1965-ben elsőként tett űrsétát, több mint húsz évet küzdött azért, hogy megszerezve a hatóságoktól az engedélyt, nyilvánosságra hozhassa, mi is történt pontosan Gagarinnal 1968. március 27-én, halálának napján. 45 évvel ezelőtt egy állami bizottság, amelyben Leonov is szerepet vállalt, megállapította, hogy azon a napon a MiG-15UTI legénysége, vagyis Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin, tapasztalt oktató egy ismeretlen tárgyat – az akkori jelentés szerint egy libát/libákat, esetleg egy hőlégballont – igyekeztek gépükkel kikerülni, amikor a manőver közben ún. dugóhúzóba kerültek, s elvesztették uralmukat a gép felett, amely a földbe csapódott. Mindkét pilóta életét vesztette.

„Ez a megállapítás talán hihető egy civilnek, de egy szakmabelinek aligha” – mondta Leonov, aki mindig is szilárdan kiállt nézete mellett, hogy a titkot legalább Gagarin családja előtt fel kell fedni. A most nyilvánosságra hozott jelentés szerint emberi mulasztás állt a tragikus esemény mögött, ugyanis egy SU-15 típusú vadászgép túlságosan közel repült Gagarinék gépéhez.

Leonov a tragédia idején az ejtőernyős ugrás képzéséért volt felelős. Az időjárás azonban rossz volt, az erős szél, a hó és az eső szinte lehetetlenné tette, hogy gyakorlatokat végezzenek. Várta a hivatalos megerősítést, hogy az aznapi küldetéseket törölni fogják, azonban az üzenet helyett egy szuperszonikus gép hangját, majd rögtön utána egy hatalmas robbanást hallott. Rögtön tudta, hogy tragédia történt.

„Tudtuk, hogy a SU-15-öt a napirendi tervek szerint tesztelni fogják, de annak 10 ezer méter magasságban kellett volna repülnie, nem pedig 450-500 méteren” – magyarázta Leonov, aki több tanúval is beszélt az esemény napján, akik egybehangzóan azt állították, hogy egy lángoló és füstölő farkú gép egyszer csak kibukkant a felhők közül, s igen közel került Gagarinék gépéhez egy örvényvonalat keltve, amely 750 km/órás sebességnél nem egy életbiztosítás.

Az utolsó üzenet, amelyet Szerjogin küldött az állomásra, így hangzott: „645-ös kódú feladat elvégezve, megkezdjük az ereszkedést.” „Ez volt az utolsó, amit hallottam tőle, 55 másodperccel később a gép lezuhant” – emlékezett vissza Leonov, aki parancsba adta nekik, hogy térjenek vissza a Csajkovszkij repülőtérre. Később megkapta a hírt, hogy Novoselovo falu mellett megtalálták a roncsot.

A kiküldött csapat megtalálta Szerjogin maradványait, Gagarin térképét és pénztárcáját, ám magát Gagarint nem. „Először azt reméltük, időben katapultálni tudott. Egy zászlóaljnyi katonát küldtünk a területre, ők egész éjjel kutattak a sűrű erdőben az asztronauta után. Aznap este csak egy léggömb maradványait találták meg, másnap került elő Gagarin holtteste. Én magam azonosítottam őt a nyakán lévő anyajegy alapján, amelyet három nappal azelőtt vettem észre rajta. Azonnal összeállt egy bizottság, hogy kivizsgálja az esetet” – mondta Leonov.

Még él a felelős

A legújabb számítógépes vizsgálatok pontos betekintést adtak, mi is történhetett Gagarin gépével az utolsó 55 másodpercben. A másik gép által keltett lökéshullám miatt valóban egy mély spirálba került a MiG-15UTI, amely 750 km/órás sebességnél teljesen kezelhetetlenné vált. A vizsgálatokat és Leonov érvelését neves tesztpilóták is alátámasztották.

„Szerintem az lehetett az oka az igazság elhallgatásának, hogy a hiba Moszkva sara volt” – érvelt Leonov. Egy felvételen Zapolszkij tábornok beszélget a Su-15 pilótájával, ami kétséget sem hagy afelől, hogy a pilóta hibája idézte elő azokat a körülményeket, amelyek végül Gagarinék halálához vezetett. Azonban az asztronauta haláláért felelős ember nevét még nem hozták nyilvánosságra. Valószínűleg nem is fogják, mivel az egyezség szerint az okok tisztázása fejében Leonov nem adhatta ki a bűnös nevét. Csupán annyit tudunk róla, hogy egy 80 éves, igen rossz egészségügyi állapotban lévő egykori pilóta az illető. „Egy nagyon jó tesztpilótáról van szó, nevének nyilvánosságra hozatala nem oldana meg semmit” – mondta.

Valentyina Tyereskova

A hatalom részéről is megvédték a pilótát, mondván, a szándékosság kizárható a részéről, s esélye sem volt meglátnia Gagarinék gépét, s mikor észlelte azt a 10-20 méteres távolságból, a szuperszonikus sebességnél már nem tehetett semmit. A kérdés ugyanakkor még mindig megválaszolatlan: mit keresett ott?

A tragikus eseményekre tucatnyi „megoldás” született már, az összeesküvés-elméletek az UFO támadástól az öngyilkosságig mindent lefedtek. Az incidens valódi okának fényre derülése alkalmából Valentyina Tyereskova, az első női asztronauta is megszólalt: „Sajnálatos dolog, hogy ilyen sokáig tartott, de végre kiderült az igazság” – mondta Tyereskova, akinek karrierje Gagarin halálának pillanatával múlt ki, ugyanis a szovjetek nem engedték többé repülni, hiszen nem akarták megkockáztatni, hogy a második legfontosabb űrhajósukat is elveszítsék.

GAGARIN – Látványos filmdráma az első emberi űrutazásról • 1961. április 12-én Jurij Gagarin szovjet kozmonauta, a világ első űrhajósaként bevonult a történelemkönyvekbe, miután Vosztok-1 űrhajóval 108 perc alatt megkerülte a Földet és egy Engelsz nevű kisváros mellett sikeresen földet ért. Gagarin egyike volt a szovjet űrprogram 20 fős csoportjának, akiket több mint 3000 elit vadászpilótából választottak ki az egész Szovjetunió területéről, hogy egy extrém terheléseket is magában foglaló kiképzés során felkészítsenek az űrutazásra. Húsz legendás pilóta, akik szakmájuk legjobbjának számítottak, bár egyikük sem sejthette, hogy végül kit választanak ki az első emberi űrutazás történelmi feladatára. Amikor végül Gagarint kiválasztották, megkezdődött a felkészítése az akkor még tulajdonképpen ismeretlen területen való bevetésre…egy életre szóló utazásra. A mindössze 1,6 m3 térfogatú leszállókabinba szíjazva Gagarin eltöpreng az életén, amit gyökeresen megváltoztatott szovjet űrprogram fáradhatatlan törekvése, hogy bármi áron, de elsőként hódítsák meg a világűrt. A rendkívül látványos kivitelezésű, igaz történeten alapuló életrajzi dráma amellett, hogy bemutatja a földműves családba született űrutazó Gagarin emberi oldalát, betekintést nyújt az űrverseny egyik legintenzívebb időszakába. (2016)

(Forrás: Múlt-Kor, Forrás: Pics About Space)

 

(Visited 34 times, 1 visits today)

További hasonló témájú videók

%d blogger ezt szereti: