A pozsonyi SZNM – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma adott helyet Lőrincz Zsuzsa jubileumi kiállításának. Ennek megnyitóján jártunk. 

 Közreműködött Dráfi Mátyás és Hushegyi János.

„Lőrincz Zsuzsa eddigi művészi útja sokoldalú arculatot mutat. Pályáját grafikai sorozatokkal kezdte. A vonal szépsége és a színek változatos használata mellett  már a korai korszakban is fontos volt számára a forma, a tömeg, az áttört dombormű. E korai szobrászati műveit samottban mintázta meg és a kladnói acélgyárban égették ki. Ezekből a korai szobrokból megemlíthetjük a Zsuzsanna torzót, a Fekvő aktot vagy a Száguldás című domborművet. Az alkotó művészi ambícióját a háromdimenziós megoldás évtizedeken keresztül érdekelte, izgatta. Pályafutása során több alkalommal más-más képzőművészeti műfaj megoldásában tér vissza a háromdimenziós felületek alkalmazásához.

1988-ban készült a Hullámzás és a Fészek című kompozíció, saját készítésű papír felhasználásával. E sajátos Lőrincz Zsuzsás megoldással több mű is készült ebben az évben, mint például a Kiűzetés a Paradicsomból, az Ölelkezők, a Madonna című színes monotípiák.

1996-ban újra megjelennek a háromdimenziós papír domborművek, a Jó pásztor, a Madonna és az 1988-ban készült, archaikus karaktert hordozó Jó pásztor című műve: az etruszk és föníciai vonásokat hordozó ifjú pásztor alakja, aki nyakában viszi a megtalált bárányt. Egyetemes keresztény motívum ez, amely évszázadok óta jelen van a művészetben.

Lőrincz Zsuzsa szüntelenül kísérletezik, keresi az új megoldásokat a merített, a megmunkált, színezett drót és papír kombinációkban. 2004-ben és 2005-ben jubileumi kiállításra készülve több nagyméretű kompozíciót alkotott. József Attila Medáliák című versére egy függesztett objektumot készített, papír és drót kombinálásával. E két anyag kombinálásával készült el a Szent Ferenc című nagyméretű mű is.

2006-ban álmodja és valósítja meg a 2×1 m nagyságú háromnegyedes domborművét, a Jó pásztort és a Nagy hullámzást, melyekben már színezte a relief kiemelkedő részeit. Szinte szőnyeg vagy vitrázs benyomását kelti az áttört és tömör felületek váltakozása a Magnóliák című nagyméretű pannójában.

A Partok a Szigetközben című mű elvont, kicsit stilizált tájképben jelenik meg. A plasztikus papír színezett.

Legújabb szobrait drótból készíti. Érdekes jelenség, hogy a vaskos, nagyobb művek után vonalszerű, egyszerűsített formákhoz nyúl.Ilyenek az ülő figurákat ábrázoló drótszobrai és a zsidó kultúra és vallás személyiségeinek ceruza-, illetve tollrajz-megformálásai.

A téma keresi a számára legmegfelelőbb műfajt, technikai eszközt, s az alkotás pillanatában ezt meg is valósítja.” (Farkas Veronika művészettörténész)