95 esztendős lett Szeberényi Zoltán (Komárom, 1930. augusztus 11. –) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató.

1953-ban érettségizett a komáromi gépészeti szakközépiskola levelező szakán, majd 1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. 1957–1960 között a galántai gimnázium tanára, majd 1960–1995 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének oktatója. 1968–1974 és 1980–1985 között tanszékvezető volt, 1985-től docens, számos tankönyvet írt, szöveggyűjteményeket szerkesztett. 1972-ben szerzett bölcsészdoktor kandidátusi fokozatot. 1995-től Komáromban él.

Irodalomtörténészként a két világháború közötti, valamint a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalommal foglalkozott. Hiánypótló összegző antológiák és szöveggyűjtemények összeállítója. Az 1990-es évek első felében a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke volt.

»Az elemi iskola első két osztályát a csehszlovák polgári demokráciában végeztem, harmadiktól Horthy félfeudális, a demokrácia minden vívmányát nélkülöző, álkeresztény rendszerében művelődtünk és szocializálódtunk. A háború alaposan megzavarta, a rá következő „béke” pedig berekesztette iskolai művelődésünket. A fegyverek elhallgattak, de a felvidéki magyarságra a „zárójeles négy év” borzalmai vártak. Szinte törvényszerű, hogy a „jégtörő” februárt „lelkesen és dalolva” fogadtuk. Harsogtuk a szovjet mintára torzított szocializmus, a leninizmussá hamisított marxizmus jelszavait. Félrevezetett, megtévesztett nemzedék vagyunk. Ha valamiért felelősséggel tartozunk, akkor az a nehezen oldódó történelmi vakság, a naivitás, a túlságosan hosszú ideig viselt rózsaszín szemüveg.«

„Az ember lényegében fogódzók nélkül maradt ebben a rideg, végtelen univerzumban.”

„Tagadhatatlan, hogy ma olyan korban élünk, amely radikálisan különbözik attól, amelyben szüleink, nagyszüleink éltek. Az emberek olyan életvitelt engedhetnek meg maguknak, amilyenről elődeink álmodni sem mertek. A klasszikus polgáriból posztmodernné, illetve fogyasztóivá átalakuló civilizáció kihívásai és következményei azonban drámaiak. A hagyományos, erősen közösségi morál radikális individualista morállá, a közösségközpontú magatartás személyiségközpontú magatartássá, az önmegtartóztatásra nevelő civilizáció élethabzsoló, hedonista civilizációvá alakult át.”

(Részletek Miklósi Péternek adott interjújából, amely a legalsó linken teljes terjedelmében elérhető.)

Fent: A Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen köszönti az életjubileumukat ünneplő tagjait. Szeberényi Zoltán munkásságát 2015-ben Kovács László nyugalmazott pedagógus, történész, író méltatta. Ám minden szónál többet mondanak könyvei, és az az emberség, amit diákjainak remélhetőleg egytől egyig át tudott adni.

Köszönjük, Tanár úr!

T. Nagy Imre (Bódva-völgyi Stúdió, Szepsi) portréja Szeberényi Zoltánról az Ahonnan elindultam… sorozatból:

Kapcsolódó:

Kedden Szeberényi Zoltánt faggatjuk

Irodalompedagógus egy „Robinson-szigeten”

Az iskola a helytállás helye

Vértek és pajzsok nélkül