»Az elemi iskola első két osztályát a csehszlovák polgári demokráciában végeztem, harmadiktól Horthy félfeudális, a demokrácia minden vívmányát nélkülöző, álkeresztény rendszerében művelődtünk és szocializálódtunk. A háború alaposan megzavarta, a rá következő „béke” pedig berekesztette iskolai művelődésünket. A fegyverek elhallgattak, de a felvidéki magyarságra a „zárójeles négy év” borzalmai vártak. Szinte törvényszerű, hogy a „jégtörő” februárt „lelkesen és dalolva” fogadtuk. Harsogtuk a szovjet mintára torzított szocializmus, a leninizmussá hamisított marxizmus jelszavait. Félrevezetett, megtévesztett nemzedék vagyunk. Ha valamiért felelősséggel tartozunk, akkor az a nehezen oldódó történelmi vakság, a naivitás, a túlságosan hosszú ideig viselt rózsaszín szemüveg.«

„Az ember lényegében fogódzók nélkül maradt ebben a rideg, végtelen univerzumban.”

„Tagadhatatlan, hogy ma olyan korban élünk, amely radikálisan különbözik attól, amelyben szüleink, nagyszüleink éltek. Az emberek olyan életvitelt engedhetnek meg maguknak, amilyenről elődeink álmodni sem mertek. A klasszikus polgáriból posztmodernné, illetve fogyasztóivá átalakuló civilizáció kihívásai és következményei azonban drámaiak. A hagyományos, erősen közösségi morál radikális individualista morállá, a közösségközpontú magatartás személyiségközpontú magatartássá, az önmegtartóztatásra nevelő civilizáció élethabzsoló, hedonista civilizációvá alakult át.”

(Részletek Miklósi Péternek adott interjújából, amely a legalsó linken teljes terjedelmében elérhető.)

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen köszönti az életjubileumukat ünneplő tagjait. Szeberényi Zoltán munkásságát 2015-ben Kovács László nyugalmazott pedagógus, történész, író méltatta. Ám minden szónál többet mondanak könyvei, és az az emberség, amit diákjainak remélhetőleg egytől egyig át tudott adni.

Köszönjük, Tanár úr!

Kapcsolódó:

Kedden Szeberényi Zoltánt faggatjuk

Irodalompedagógus egy „Robinson-szigeten”

Az iskola a helytállás helye

Vértek és pajzsok nélkül