Aba-Novák Vilmos, a „magányos bolygó”

85 éve, 1941. szeptember 29-én hunyt el Aba-Novák Vilmos (*1894) festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége.

Édesapja a cseh-magyar származású Novák Gyula, vasútmérnök, édesanyja a bécsi születésű Waginger Róza volt. Kisgyerekkorát a Krisztinavárosban élte, már korán kezdett járni az ócskapiacra, ahol rajzeszközöket vásárolt.

A római iskola legdinamikusabb, legtermékenyebb alkotója a két világháború közti Magyarországon. Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekvő stílusban adott elő.

Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásainak kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt.

Fent: Genthon István, a magyar művészettörténet kiemelkedő ismerője, „magános bolygó”-nak nevezte a festőt, utalva ezzel arra, hogy bár életműve jellegzetesen XX. századi, sok mindenben eltér korának irányzataitól. Festészetének állandó eleme az életöröm és dekorativitás mellett a groteszk is, melyek a cirkuszi témájú festményein összegződnek. Alkotásai olyan érzetet keltenek, mintha ténylegesen ott lennénk a társasági eseményeken és magunk is elvesznénk benne. Vajon mit lát két szakavatott művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található képekben? A Találkozás a Körhintánál című kisfilm beszélgetéséből megtudhatják!

Festészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja. Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város című képeit a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. Mozgalmas rézkarcait főleg fiatalabb korában készítette.

Jelentős műveket alkotott mint falfestő is. Székesfehérvárott történelmi faliképet készített, Pannonhalmán az István Kápolna freskóihoz kezdett hozzá.

Az 1930-as évekre tehető a legtöbb freskó készítése, többek közt, a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok faliképei, a városmajori templom mennyezeti és szentélyképei. Valamint a jászszentandrási római katolikus templom freskója, és a szegedi Hősök kapuja is ez idő tájt készült.

1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját.

A párizsi kiállításon képeit meglátva Pablo Picasso ezt kérdezte: „Ki ez a barbár zseni?”

Késői temperafestményeit virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros technikával idézte fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve – az alföldi nép életét.

Életéről, munkásságáról B. Supka Magdolna írt könyvet Aba-Novák Vilmos címen.

Kapcsolódó: