Kovács János karmester 75

Kovács János, Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Magyar Állami Operaház vezető karmestere 75 éves.

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett karmesteri diplomát 1973-ban. A főiskola után rögtön a Magyar Állami Operaházhoz szerződött korrepetitorként, majd 1976-tól karmesterként. 1979 és 1981 között három alkalommal a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei asszisztense volt. 1987 és 1990 között az Operaház vezető karmestere, 2001-től Magyar Filharmóniai Társaság első karmestere. 2003-ban, illetve 2006-2007-ben megbízott főzeneigazgató, 2007 őszétől az Operaház első karmestere.

Rendszeresen vezényel külföldön, első karmestere volt a Szlovén Filharmonikusoknak, 1992-től a Tokiói Filharmonikusok vendégkarmestere, 1998 óta első vendégkarmestere.

2011. augusztus 9-től a Magyar Állami Operaház főigazgatója. 2015 óta Prima Primissima díjas.

FENT: Munkássága felöleli a klasszikus-romantikus operarepertoár műveit, valamint a kortárs darabokat – több magyar mű ősbemutatóját dirigálta. A Kossuth-díjas művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. A Kultúrcseppben Kányádi Orsolya beszélgetett vele 70. születésnapja alkalmából (Erdély TV, 2021).

_______________

KAPCSOLÓDÓ:
Mi zajlik az Operaházban? – Kovács János karmester a Klubrádióban
2026. május 26.
A Klubrádió Klubdélelőtt című műsorának vendége Kovács János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, aki rendkívül őszintén beszél a Magyar Állami Operaház körüli feszültségekről, az opera jelenlegi helyzetéről és a társulati rendszer leépüléséről. A beszélgetés apropója az a nyílt levél, amely Ókovács Szilveszter főigazgató azonnali felfüggesztését és kivizsgálását követeli. Kovács János ugyan kritikus a szakszervezeti akcióval kapcsolatban, de részletesen elmagyarázza, milyen szakmai problémák vezettek az Operaház válságához. Hangsúlyozza, hogy az opera nem működhet valódi társulat nélkül, mert az énekeseknek és művészeknek folyamatos munkára és stabil státuszra van szükségük. Beszél az Erkel Színház szerepéről, amely szerinte nélkülözhetetlen a széles közönség számára elérhető operaélethez, és súlyos hibának tartja, hogy az intézmény kikerült az Operaház irányítása alól. Szó esik az Eiffel Műhelyház funkciójáról, a balett magyar karakterének elvesztéséről, valamint arról is, hogy az Operaházban megszűntek fontos szakmai struktúrák, például a korrepetitorok státuszai. A karmester többször hangsúlyozza: nem személyi háborút akar, hanem szakmai reformot és nyílt párbeszédet. A beszélgetés végére egy olyan kép rajzolódik ki, amely szerint az opera válsága nem egyszerű vezetői kérdés, hanem egy hosszú évek alatt kialakult rendszerprobléma következménye.