A bécsi építőművészet megújítója, Otto Wagner
Haraszti Mária

Otto Wagner osztrák építész, a bécsi építőművészet megújítója 185 éve született. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége volt.
A bécsi akadémikus építészet megújítója és a modern stílus előfutára. Arányos kompozíció, tiszta alaprajzi kialakítás és térformálás, valamint gazdag dekoráció jellemző munkáira.
„Otto Wagner sokrétű munkásságában összekapcsolódott egymással az építészi, várostervezői, oktatói és elméleti-kritikai tevékenység. A 19. és 20. század fordulóján nemzetközi szinten is ő volt a historizmus és a modern építészet közötti átmenet egyik úttörője és ösztönzője, aki aktív módon kereste a kora és környezete életformájából következő feladatokat, foglalkozott a modern épülettípusok elvi és gyakorlati kérdéseivel, próbálta tisztázni a művészetként felfogott tervezői munka intézményi feltételeit” – olvasható Kerékgyártó Béla: Otto Wagner – Írások, tervek, épületek című könyvének hátoldalán.
Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyanúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekintette tanítómesterének.
Legnagyobb hatású építészetelméleti könyve a „Moderne Architektur” (Modern építészet, 1896) volt. Ennek kulcsgondolata az, hogy „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembe vételével”. A fölösleges díszítések alkalmazását helytelenítette.
Kapcsolódó:

