Krzysztof Kieslowski és a Három szín

85 éve született Krzysztof Kieslowski lengyel filmrendező, forgatókönyvíró. Alkotásai a morális dilemmákat, a véletlent és az emberi kapcsolatok mély spirituális rétegeit vizsgálják.

Tizenhat évesen három hónapig egy tűzoltóképző iskolába járt, majd különösebb karriercél nélkül a varsói Színházművészeti Főiskolára jelentkezett, mert azt egy rokona vezette. Úgy döntött, hogy színházi rendező lesz, de mivel rendezői képzés nem volt, első lépésként a film szakot választotta.

A főiskola elhagyása után színházi jelmezszabóként dolgozott, majd jelentkezett a łódźi Film-, TV- és Színművészeti Főiskolára, ahol Roman Polański, Andrzej Wajda és Krzysztof Zanussi is tanult. Kétszer is elutasították. Hogy elkerülje a kötelező sorkatonai szolgálatot, rövid ideig művészeti egyetemista lett Varsóban, és drasztikus diétába fogott, hogy orvosilag is alkalmatlanná váljon a szolgálatra. Végül 1964-ben, harmadik próbálkozásra felvették a łódźi iskola rendezői szakára

Ide 1968-ig járt, és bár szigorú korlátozások voltak érvényben, Lengyelországon belül sokat utazhatott dokumentációs kutatás és filmezés céljából. 

Kieślowski korai időszakában zseniális, a valóságot nyers őszinteséggel bemutató dokumentumfilmeket is készített (például az Éjszakai portás szemszögéből), mielőtt végleg átnyergelt a játékfilmek világába.

Nemzetközileg legismertebb alkotásai a Tízparancsolat című tévésorozat (Dekalog, 1989), a Veronika kettős élete (1991) és a Három szín trilógia (1993–1994).

A Három szín egyes darabjai, a Kék (1993), a Fehér (1994) és a Piros (1994) a francia zászló által szimbolizált ideákról szólnak: a kék a szabadság, a fehér az egyenlőség, a piros pedig a testvériség. Mindegyik film jelentős szakmai sikereket aratott. A Juliette Binoche, Zbigniew Zamachowski és Julie Delphy főszereplésével készült Kék a Velencei Filmfesztiválon több díjat, köztük a megosztott Arany Oroszlánt nyerte. A Fehérben a korábbi filmből visszatért Zbigniew Zamachowski és Julie Delphy, és Berlinben Ezüst Medvét nyert. A díjesőt megkoronázandó utolsó filmje, egyben a trilógia záródarabja, az Irène Jacob és Jean-Louis Trintignant főszereplésével készült Három szín: piros volt. Az alkotás Cannes-ban mutatkozott be és később három Oscar-díjra jelölték. Ezt követően Kieślowski visszavonult a filmkészítéstől.

Karrierje során számos díjat kapott, köztük a cannes-i filmfesztivál zsűrijének díját (1988), FIPRESCI díját (1988, 1991) és ökumenikus zsűrijének díját (1991); a velencei filmfesztivál FIPRESCI-díját (1989), Arany Oroszlán (1993) és OCIC-díjat (1993); valamint a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve (1994) díját. 1995-ben Oscar-jelölést kapott a legjobb rendező és a legjobb író kategóriában.[

A Brit Filmintézet 2002-es Sight & Sound listáján második helyen szerepelt, mint a modern idők tíz legjobb filmrendezőjének egyike.